A balassagyarmati faszobrász Kerekegyházára hozta alkotásait

Sztancsik József fiatalkorát szülőfalujában, Örkényben töltötte. A kézügyességet igénylő munkát már korán megszerette, maga eszkábálta össze játékait, mert pénz erre nemigen jutott. – Az első szobromat főiskolás koromban készítettem. A farigcsálás később szenvedélyemmé vált. Mondhatni, beleszerelmesedtem a fába, kiismertem tulajdonságait, elsajátítottam megmunkálásának minden csínját-bínját. Sokat köszönhetek a néhai Szabó Istvánnak, akinek útmutatása nagyban elősegítette szakmai fejlődésemet – idézte fel pályájának kezdetét Sztancsik József.

A vidéki élethez, a szülőföld hagyományaihoz való ragaszkodása meghatározója Sztancsik József tevékenységének, elszakíthatatlan szálakkal kötődik a népi kultúrához. Első igazán jól sikerült szobra is egy kenyeret kínáló parasztembert ábrázolt.

– A szobrászatban csak kemény munkával lehet a gondolatokat megfogalmazni. Minél nemesebb az anyag, annál nehezebb. Nincs két egyforma fa, csak hasonló erezetű, de minden fának lelke van. Általában azt faragom meg, amit megálmodok. Előfordul, hogy egy különleges fában vélem felfedezni a szobrot. Így faragtam meg Iliny község új templomának névadó szobrát. Az alapanyagra a közeli erdőben bukkantam rá. A kiszáradt tölgyből készítettem el a Mária-szobrot. Az alkotásnak az lett a mottója, hogy a fára korábban az ilinyiek vigyáztak, mostantól pedig az vigyáz rájuk – mesélte Sztancsik József.

A balassagyarmati faszobrász nem kedveli a túldíszített alkotásokat, inkább az egyszerű, letisztult formákhoz vonzódik. – Hozzám legközelebb a legerdélyibb magyar szobrász, Szerváciusz Jenő stílusvilága áll. Magam is erre törekszem. Akkor jó egy szobor, hogyha legurítják a hegyről, akkor is olyan marad, magam is ilyen ember vagyok. Nem vagyok nagyon cizellált, nem beszélek rébuszokban, ezt tanultam, ez maradt meg bennem – fogalmazta meg hitvallását a rendkívül sokoldalú balassagyarmati alkotó.

Sztancsik József ez idáig számtalanszor mutatkozott be alkotásaival a nagyközönség előtt, szobrai megtalálhatóak magánlakásokban, közintézményekben és közterületeken. A legtöbb elismerést az egyháztól kapta. – A visszajelzések arra ösztönöznek, hogy tovább folytassam alkotótevékenységemet, amire nyugdíjazásom után még több idő jut. Jelenleg a magyar triatlonisták számára készítek kültéri szobrot. A megbízás azért is kedves a szívemnek, mert magam is évtizedeken át hódoltam a sportágnak, szerveztem duatlon- és triatlonversenyeket – vázolta a közeljövő terveit Sztancsik József, aki a legkedvesebb szobrát Szerváciusz Jenő emlékére faragta. A szobrot a legerdélyibb magyar művész „Emrébá”, a falu együgyűjének figurája ihlette, akinek kezéből mindig elszalad a boldogság báránya.