Menyhei József regényeit a paraszti élet ihlette

– Hogyan élte meg íróként az elmúlt bő egy évet, a járvány időszakát?

– Tavaly márciusban sokként ért engem is a járvány kibontakozása. Egyik pillanatról a másikra megállt az élet. Nehéz kimondani, de félelemben éltünk, hiszen egyre több tragédia történt. Ráadásul megszűnt minden olyan kör, fórum, ahová addig jártunk, és feltöltődhettünk. Ami segített, hogy legalább irodalmi lapokat tudtam olvasni, a Petőfi Népe szombati mellékletét is nagyon kedveltem. Ezek számomra mind-mind iránymutatók, hogy merre tart a hazai irodalom. Az írói kedvem azonban alábbhagyott, mondhatni alkotói válságba kerültem. Hosszú időbe telt, mire végre összeszedtem magam, lelkileg és szellemileg.

– Tekintsünk vissza a múltba! Mikor kezdett el először írni?

– Már gyermekként írtam morzsákat, de gyengének találtam az írásokat, így mindet elégettem. Paraszti családban nőttem fel, így később magam is mezőgazdasággal foglalkoztam, mezőgazdászként. Az életemet kitöltötte a munka és a család. Írtam ugyan néhány verset, rövid elbeszélést, melyeket leginkább a természet, a vadászat ihletett meg, de egyet sem tartottam meg.

– Mikor jött a fordulópont?

– A hatvanas, hetvenes években sorra zártak be a tanyai iskolák. Akkoriban éppen Pálmonostorán dolgoztam. Szomorúan tapasztaltam nap mint nap, hogy a szerencsétlen, tanyán élő gyerekek kilométereket gyalogolnak, hogy az iskolabusz elvigye őket a városi iskolákba. Ezek a társadalmi visszásságok elgondolkoztattak, és szociográfiakötet körvonalazódott bennem. A könyv végül nem születhetett meg. A valódi fordulópontot végül a kilencvenes évek hozták meg.

– Mi történt akkor?

– Falugazdász lettem, nagyon inspiráltak a magángazdálkodások és kertészetek. Nap mint nap láttam Kecskemét és környékén, Ágasegyházától Kunbaracsig, milyen változáson megy át a paraszti réteg. Hogyan válik a szövetkezeti parasztból tevékeny magángazda, aki saját birtokot fejleszt. Számomra ez kitekintést és egyben megerősítést adott az élni akarásról. Hősies idő volt ez a kisemberek részéről. Ezeket látva éreztem, hogy papírra akarom vetni a gondolataimat. Mint az idők tanúja, szerettem volna bemutatni a rendszerváltás mezőgazdaságot érintő változásait, a paraszti életkörülményeket.

– Amatőr íróként kapott segítséget?

– A gyerekekkel gyakran jártunk a kecskeméti művelődési központba különböző tanfolyamokra, ahol felfigyeltem a Bács-Kiskun Megyei Írók és Költők Baráti Körére. Azonnal befogadtak köreikbe, és segítettek. Nagyon jól éreztem magam köztük, külön kiemelném Kovács István József elnököt és Nagy L. Éva titkárt, aki sajnos már nem lehet közöttünk.

– Milyen pluszt tudtak nyújtani?

– Alkotó, író emberek vagyunk, akik között az évek alatt komoly barátságok szövődtek. Köztünk sok az amatőr, műkedvelő, de szinte mindenki nagyon termékeny író. Ami számomra nagyon sokat jelent, hogy miközben elgondolkodtató verseket, prózákat írnak, megmaradtak a vidéki, földön járó irodalmárok szintjén, és érthető nyelven tolmácsolják mondanivalóikat.

– Ezek szerint a falugazdászi tapasztalatok és az írók támogatása együttesen indította el a prózaírás útján.

– Igen, bár nincs irodalmi képzettségem, és megvoltak a magam kis bukdácsolásai, de úgy érzem, valamennyi könyvem kedvező fogadtatásra talált. Eddig négy regényem, egy novelláskötetem és egy verseskötetem jelent meg.

– Hogyan dolgozik?

– Aktív gazdálkodóként egész nap dolgozom, de ha jön egy-egy ihlet, azt címszavakban papírra vetem. Később, amint időm engedi, ezek alapján írok.

– Ma is a népi irodalom a fő műfaja?

– Igen, hiszen ez az, ami az én életemet is teljessé teszi. Ebben élek, ezt látom és tapasztalom.

– Készül-e új könyv?

– Igen, de ahogyan már utaltam rá, az alkotói munkám most egy kicsit alábbhagyott a járvány alatt. Az új regényemhez komoly kutatásokat végzek, melyek a mai élelmiszeripari változásokra koncentrálódnak. Nagyon érdekesnek találom azt a forradalmi változást, mely most végbemegy az élelmiszeriparban. Kezdve a vegyszerekkel, a génmódosítással, a globális időjárás-változással, az állatok és növények betegségeivel, fertőzésekkel, egészen a csomagolóanyagokig. Egy élelmiszermérnök szakemberrel is kapcsolatban állok, aki lektorálja majd, hogy valós információkon alapuljon az izgalmas regényem története – mondta végül Menyhei József, akit a családja is mindenben támogat, többek között a fia, Menyhei Szabolcs, aki tagja annak a csapatnak, amely a Tenet című akciófilm vizuális effektjeiért Oscar-díjat kapott a 2021-es gálán.

Hiteles és egyedi

Kovács István József, a Bács-Kiskun Megyei Írók és Költők Baráti Körének elnöke úgy véli, Menyhei József a kör első számú és kiemelkedő próza- és regényírója. Hitelesen és egyedi stílusban, élményszerűen mutatja be a parasztság és agrárértelmiség történetét, életvitelét, szellemi megnyilvánulásait. Teszi mindezt szakavatottan, nagy szociális és humánus érzékenységgel, hiszen maga is a történetek átélője.