Michael Jackson-imitátorként kezdte a dunavecsei énekes

Jeges Miklós zenei vénája korán megmutatkozott, sokszor dobolást imitálva ragadott kanalakat, vagy akár faágakat. Általános iskolásként kezdett el zongorázni, nyolcévesen az apostagi zsinagógában lépett elsőként közönség elé egy vizsgakoncerten. Zenei ízlésének kialakulásában nagy hatással volt rá unokabátyja, az ő hatására szeretett bele Michael Jackson dalaiba.

– A mai napig emlékszem, amikor 2009 nyarán a televíziótól kezdve az újságokon át minden az énekes haláláról szólt. Bár ekkor még nem voltam rajongója, a hír sokkoló volt számomra. Öt évvel később jelent meg az Xscape című posztumusz albuma, ami rendkívül nagy hatással volt rám.

Tiszteletem jeléül először egy általános iskolai halloweeni partin öltöztem be Michael Jacksonnak.

Osztálytársaim eléggé meglepődtek, mikor kiderült, hogy még táncolni is tudok. Később az az ötletem támadt, hogy máshol is megmutatom magam. Az első komoly fellépésem 2016 márciusában, a Dunaújvárosi SZC Rudas Közgazdasági Technikumban volt, ahol nemcsak a lányokat sikerült meggyőznöm, a tanári kartól külön dicséretet kaptam. Tudásomról két versenyen, a Fe­jér Megyei Diáknapokon Dunaújvárosban, valamint Keszthelyen a Helikon Ünnepségeken adtam számot. Mindkét helyen arany minősítésekkel jutalmaztak a zsűritagok – emlékezett vissza Jeges Miklós.

Ahogyan az első is, az utolsó táncos fellépése is az iskolában volt Jeges Miklósnak, bár már ekkor egy másik művészeti ágban is megmutatta magát a dunavecsei fiatalember.

– Az éneklés iránti vonzalmam is gyermekkoromból ered,

bár akkor még nem fektettem rá különösebb hangsúlyt. A Michael Jackson őrület mellett nagy hatással volt rám az első vidéki zenekar, az Edda Művek, ami megtörte a pesti együttesek egyeduralmát, ezen belül is Pataky Attila hangja. Repertoáromban ebből adódóan leginkább Edda-dalok szerepelnek, szeretem énekelni a „bakancsos” dalokat, mivel bennük találtam meg érzéseimet, a gondolataimat, vagyis önmagam. Nem idegen tőlem a P. Mobil, a Beatrice, a Republic, illetve Demjén Ferenc zenéje sem. Két éve az iskola ballagási ünnepségén énekeltem először a Rozs Formációval. Önálló fellépésem ugyanebben az évben a szalagavatómon volt, produkciómban a Bánki iskola Centrum Kórusa is közreműködött. A koncert után sorra kaptam a felkéréseket, ám a koronavírus-járvány közbeszólt – mesélte Miklós.

A kényszerpihenő nem szegte kedvét. Egyetemi tanulmányai mellett napi rendszerességgel ül le szintetizátora mellé játszani, dalokat tanulni, illetve írni.

– Egyelőre zenei alapokra énekelek, de bízom abban, hogy idővel változni fog, és találok zenésztársakat, akikkel együtt tudnék működni. Írtam már néhány szöveget és harmóniát a pandémiás időszak alatt, de nem érzem még ezeket elég jónak. A harmóniák, szövegek arra várnak, hogy többen is összedugjuk a fejünket, és remekműveket hozzunk létre belőlük. Az alapötletem, hogy visszahozzam a nyolcvanas-kilencvenes évek rockzenéjét, amit a P. Mobil és az Edda képviselt. Ha minden jól megy, idén elkészül a demólemezem is. A fellépéseken még nem gondolkodom igazán, mivel nem tudni, milyen irányt vált a járvány, de bízom abban, hogy minél előbb az emberek elé állhatok, énekelhetem a dalokat magam és a közönség örömére – fogalmazott Jeges Miklós.

A televíziós tehetségkutató nem mérce Jeges Miklós számára

– Szándékosan nem jelentkezem televíziós tehetségkutatókba, mivel nem szeretném, ha beskatulyáznának. A célközönségemet saját magam kívánom „megszerezni”, eljutni hozzájuk, legyen az fiatal, vagy idős. Véleményem szerint, aki zenei karrierbe kezd, meg kell járnia a mélységeket, és magasságokat egyaránt, a lényeg, hogy megőrizze egyéniségét – tette hozzá Jeges Miklós.