Szkíta és Árpád-kori településrészletet tártak fel Lajosmizsén

A Lajosmizsén zajló Zöld Város projektben több helyszín mellett megújul a Városház tér, melynek kivitelezési munkálatai javában zajlanak. A meglévő burkolat elbontása során a napokban különleges leletek kerültek elő a föld alól. Nyúlné Kovacsóczy Bernadett, a Kecskeméti Katona József Múzeum régésze elmondta, hogy az óvoda melletti területen egy olyan gödör került elő, amiben szkíta tárgyakra leltek.

Ez némi meglepetéssel szolgált a szakemberek számára, mert előzetesen arról volt tudomásuk, hogy egy Árpád-kori település maradványai lehetnek a környéken, de annak kiterjedéséről nem volt információjuk. A Mária Terézia korából származó első katonai felmérés térképe egy Árpád-kori templomot jelölt a mai tűzoltóság területén, korabeli szokás szerint körülötte volt a temető, s a korabeli település is. Ezt több véletlenszerűen előkerült lelet is alátámasztotta.

Azonban a régészek némi meglepetéssel szembesültek , amikor az óvoda melletti területen egy szkíta kori gödör is előkerült.

– Arra számítottunk, hogy Árpád-korból származó leletanyagot találunk, ezért meglepve tapasztaltuk, hogy a Kr.e. 6-5. századból származó szkíta használati tárgyakra és állati csontmaradványokra bukkantunk – mondta Nyúlné Kovacsóczy Bernadett. A leletek anyagukban a bronzkor, de kialakításukban már a vaskor jegyeit is magán viselik, ezért nem volt könnyű beazonosítani eredetüket. A szkíta anyag kiemelkedő darabja egy, a népre jellemző formájú behúzott peremű tál peremtöredéke, melynek külső felületén fényezés nyomai láthatók. Tényleges felhasználását nehéz megállapítani, Nyúlné Kovacsóczy Bernadett szerint általában a konyhai hulladékok, használati tárgyak kerülnek elő egy feltárás során, így lehetséges, hogy a tálat is a konyhában használták.

– Maga a tál kézzel formált, ez a tapintásán is érezhető, a felülete kevésbé egyengetett. De a szkítáknál megjelenik a fazekaskorong használata és a gödörből előkerültek már korongolt darabok is, azokon egyértelműen láthatók a hornyolásnyomok és sokkal finomabb megmunkálásúak. Akkoriban korszakalkotó technikának számított a korongozás. A mostani leletek egyik különlegessége, hogy többféle edénykészítési technika is megfigyelhető rajtuk, ezért egy átmeneti időszakot sikerült megfognunk – mondta a régész a mintegy 2500 éves tárgyakról és hozzátette, hogy a leletanyag formáján kívül szkíta eredetre utal az anyaghasználat és a kiégetés módja is. A szkíta kori gödörből állati eredetű borda-, csigolya- és állkapocsdarabok, valamint csöves csontok töredékei is előkerültek, melyek fajtáját archeozoológus állapítja meg később.

Nem tévedtek az archeológusok, amikor Árpád-kori leletekre számítottak, mert az óvodától távolabb, az Iskola-tóhoz vezető sétány városháza felőli oldalán egy abból a korból származó, földbe vájt tüzelőhelyet tártak fel, mellette egy árok futott. Régen a tér földrajza nem volt sík és az egyik lanka oldalában alakíthatták ki a tüzelőhelyet, erre utal a tűztér és a hamuzó eltérő jelentkezési szintje. A kemencéből tüzelés nyomait viselő nagyobb kő, két kisebb tégla, faszén, hamu és a kor beazonosítását segítő kerámia is előkerült és a tárgyakat körülölelő föld is vörösre égett át. Nyúlné Kovacsóczy Bernadett szerint már a régi korok településeinek is központi területe lehetett a mai Városház tér. Az Árpád-kori leletanyag feltalálásának helye segít a kutatóknak megbecsülni a régi település kiterjedését.

A leleteken további vizsgálatokat végeznek a múzeumban. A munkálatok tovább zajlanak a Városház téren, hamarosan kezdik a hivatallal szembeni rész földmunkáit, ezért a régészek reményei szerint még számos mélyben nyugvó emlék kerülhet napvilágra.