A képeslapkiadás múltját kutatja Horváth Zoltán gyűjtő

Horváth Zoltán gyermekkorában, a 70-es, 80-as években még bélyegeket, filmes és focis képeket gyűjtött, majd a 90-es években jött a nagy szerelem, a képeslap. 2003 óta tagja a hazai Képeslevelezőlap-gyűjtők Egyesületének.

– Eleinte elsősorban reklámképeslapokat (freecardokat) gyűjtöttem, melyek a 2000-es évek elején országszerte hódítottak. Ezekhez például mozikban, kávézókban, éttermekben ingyenesen lehetett hozzájutni. A filmes, autós, italos lapokból nagyon szép gyűjteményem lett, és ezekből rengeteget cseréltem a világ más tájain élő gyűjtőkkel. Miután a freecardok népszerűsége leáldozott, áttértem a hagyományos, turisztikai jellegű képeslapokra. Bolhapiacokon, börzéken, gyűjtőtalálkozókon, illetve cseretársak által bővítettem gyűjteményem, csere és vásárlás útján – mesélte.

Gyűjteménye mára elérte a 65 ezer darabot, melynek jó része magyar és külföldi városokat ábrázol.

– Tematikusan gyarapítom gyűjteményem. Több kedvenc témaköröm is van, például a rajzos-humoros lapok, az autó és a kerékpár, a filmes lapok, a magyar történelem eseményeihez kötődők, valamint a néprajz- és kultúrtörténet. Szeretem azokat a képeslapokat, melyeken emberek is vannak. Ez lehet egy utcarészlet sétáló emberekkel, egy tengerpart nyaralókkal, illetve a munka világához és a különböző mesterségekhez kötődő képes­lapok – sorolta.

Horváth Zoltán a Kandó középiskola angolnyelv-tanára, képeslapgyűjteményének egy-­egy szeletét közel harminc alkalommal az elmúlt években már bemutatta diákjainak. Kettős céllal: egyrészt szerette volna megmutatni nekik a képeslapok szépségét, színesítve ezzel a retró dolgok iránti rajongásukat, másrészt az angol nyelv tanulásához, gyakorlásához is hasznos eszközt lát bennük. Egy jó kép felkelti az ember érdeklődését, a kíváncsiság pedig a tanulás alapja.

Ezekben a hetekben a Bács-Kiskun Megyei Katona József Könyvtár Helyismereti gyűjteményében látható kiállítása Kecskemét történetének elmúlt harminc évéből.

– A könyvtárban először állítok ki képeslapokat, mely lehetőségnek nagyon örülök – mondta a gyűjtő.

– Az anyagot úgy állítottam össze, hogy tárlatommal Kecskemét arculatát több oldalról is bemutassam. A vitrinekben nemcsak a város egykori és mai épületeit szemléltetem, hiszen kitérek kulturális értékeire, népszerű rendezvényeire. Ennek kapcsán elmondanám, hogy több ismert kulturális eseményünk, mint a Csiperó, a Kecskeméti Animációs Filmfesztivál készíttetett már saját képeslapokat, de hiányolom, hogy például a Bohém Jazz Fesztivál még nem. Ugyanez igaz a sporteseményekre, korábban a fogathajtó világbajnokságra készültek, de például a Kecskeméti TE 2011-es bajnoki sikereit nem örökítették meg képeslapon. Hiányosságnak látom azt is, hogy a nagy kecskeméti cégek nem áldoztak még képeslapkészítésre, melyen termékeiket is népszerűsíthetnék. Egyedül a Mercedes-Benz gyár adott ki képeslapot – fogalmazta meg véleményét.

Horváth Zoltán azonban nemcsak gyűjti, de kutatja is a képeslapok történetét, elsősorban az 1950 utáni magyar és a nagyobb európai kiadók történetét szeretné megírni egy tanulmányban.

– Több 1990 előtti és utáni magyar kiadó múltját már sikerült feltárnom, ennek eredményét a Képeslevelezőlap-gyűjtők Egyesületének újságjában le is közölték. Számomra azonban a nagy kedvenc a német Krüger Kiadó, mely fénykorában a legnagyobb nyugat-­európai képeslapkiadó volt és öt kontinens számára gyártott lapokat. A 80-as években szűnt meg, és nem maradt fenn róla szinte semmi. Hosszas kutatások eredményeként lassan összeáll az anyagom. A német gyűjtők emlékezetében, a levéltárakban és a múzeumokban alig maradt fenn dokumentum, leszármazottakról sem tudunk. Többéves internetes levelezés után úgy döntöttem, elutazom Hamburgba pár napra és jobban körülnézek. Érdemes volt. Felkerestem azt a helyszínt, ahol régen a kiadó működött, az eredeti épület sajnos már nincs meg. Ott járókelőkkel kezdtem el beszélgetni, akik meglepően sok mindenre emlékeztek.

Hazaérkezésem után írtam egy cikket és felhívást, melyet ösztönzésemre az ottani kerületi újság leközölt. A kutatás továbbra is folyik, több ország gyűjtőivel tartom a kapcsolatot. Vallom, hogy nem szabad megfeledkeznünk a múltról, az értékeinkről és az örökségünkről – mondta Horváth Zoltán.