Daróczi Csaba: a fotózás pillanatának élek

Bár az emberi tevékenység jócskán átalakította a tájat, de még mindig nagyon sok érintetlen vidéket találunk. A debreceni születésű, Soltvadkerten élő földrajz-testnevelés szakos tanár mára a hazai és nemzetközi fotós társadalom egyik legelismertebb természetfotósa lett. Az elmúlt esztendő – a korábbi évekhez hasonlóan – rengeteg díjat és elismerést hozott a számára.A fényképezéssel a szegedi főiskolás évei alatt, ahogy ő mondja „fertőződött” meg még a kilencvenes évek elején. A fotózás alapjait szinte teljesen magától sajátította el, amiben tapasztaltabb fotós barátai igen sokat segítettek.

Daróczi Csaba fotóművész Magyarországon többször elnyerte Az Év természetfotósa díjat, valamint számtalan hazai és külföldi nívós díj tulajdonosa. Legutóbb tavaly novemberben nyerte el a Magyar Természetfotósok Szövetsége Az év természetfotósa 2019 pályázat fődíját. Az elmúlt évben a világ legsikeresebb természetfotósa volt, akinek a legtöbb képe szerepelt a naturArt kiállításon. Tíz alkotása – köztük három kategóriagyőztes – kapott helyet a 103 fotót bemutató tárlaton.

Nyulakkal lett az év legjobb természetfotósa a negyedik éve megrendezett Nature Photographer of the Year versenyen Hollandiában. A megmérettetésre 73 országból több mint 14 ezer pályázat érkezett be a Nature Talks elnevezésű szervezethez. Közülük került ki az Év Természetfotósa cím győzteseként Daróczi Csaba. A két levegőbe ugró nyulat ábrázoló, fekete-fehér fotójáért nyerte el a díjat. A zsűri úgy értékelte, hogy az időzítés, a fények, a hangulat, a tökéletes élesség és a kompozíció együttállása miatt lett ez a legjobb fotó.

Tavaly a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége megyei szervezete szervezésében rendezett jubileumi, tizenötödik Bács-Kiskun megyei Prima gálán a képzőművészet kategória győzteseként vehette át a megyei Prima díjat.

– Ennyi díj és elismerés után az ember azt gondolná, hogy jöhet a jól megérdemelt pihenés. De nem, Daróczi Csaba természetfotóst az év végi ünnepek idején is a Soltvadkert közelében kialakított vadlesben találtuk, ahol éppen a megfelelő pillanatra várt, hogy lefotózzon egy madarat.

– Itt nincs pihenés, ez olyan, mint a horgászat, attól, hogy az ember kifogja a legnagyobb halat, még nem fog kevesebbet horgászni. Nem a halért csinálja az ember, hanem a horgászatért. Nem a díjért készülnek a képek, hanem a fotózás élményéért.

– Mi okoz nagyobb örömöt, amikor sikerül egy-egy jól elkapott pillanat?

– Háromféle természetfotó-eredmény létezik, az első, amikor kiülünk egy lesre és hihetetlen nagy élmények közé kerülünk. Lehet, hogy itt lesz mindjárt kétszáz madár, verekszenek, volt is erre példa többször, de annyi madár volt, hogy igazából nem tudtam egyetlen jó képet sem készíteni. Viszont hihetetlen élmény volt testközelből látni a rengeteg madarat. Van a másik eset, amikor például kimegyek a fotólesből, lenézek a földre és találok egy jó témát, gyorsan le is fotózom és kész egy szuper kép. De semmiféle élmény nem fűződik hozzá. És van a harmadik, amikor hatalmas élmény a fotózás és még néhány jó képet is tudok csinálni. Erre vágyik minden természetfotós, hogy élmények közt készítsen jó képeket. Én is azért vagyok kint mindig, hogy esélyt adjak ezeknek az élményeknek.

– A Kiskunság, a Homokhátság természeti értékei úgy elevenednek meg a képein, mintha a világ legegzotikusabb tájain készültek volna.

– Olyan ez, mint a foci, a labda mindenkinek egyforma gömbölyű, van, aki jobban tud vele bánni, van, aki kevésbé. Talán van valami érzékem ahhoz, hogy a fényképezőgépet, illetve a szememet úgy tudom fókuszálni, hogy az olyan érzéseket keltsen másokban, ami kellemes. Egy írógépen is ott van minden betű, csak sorba kell rendezni, mint ahogy Hemingway mondta: lehetőleg a megfelelő sorrendbe kell rakni a betűket, körülbelül a fotózásban is ez a szabály. Ha egy viszonylag egyszerű témát érdekes világításban és kontextusban mutatunk be, ahogy más nem, úgy élményt jelenthet a nézőnek is.

– Mi kell ahhoz, hogy valaki jó természetfotós legyen, egyáltalán a fotós mikortól veszi észre, hogy természetfotóssá vált?

– Nem tennék különbséget természetfotós és más fotósok között, mert szerintem aki jól lát a világban, annak mindegy, hogy portrét fényképez, vagy természetet fotóz, vagy akármit. Azt gondolom, hogy meg kell tanulni azokat a szabályokat, ami jó képpé tesz egy fotót. Nagyon sok ilyen szabály van. Az embernek, amikor elemzik a képeit és elmondják, hogy mi a hiba egy-egy felvételen és mi nem, akkor ezeket az információkat mind el kell raktározni. Amikor legközelebb a szemei elé emeli a gépet, ennek az összes dolognak egyszerre le kell futni benne, és elemezni kell, hogy akkor ez jó, ez nem jó, ez miért jó, most mennyit menjek arrébb. Úgy mondanám, hogy látni kell, meg tanulni, és a fényképezőgép már csak egy közvetítő médium, amivel az ember a látását át tudja fordítani fotografált kép formájába.

– Hol születik meg a kép?

– A fejben. Ha én most kinézek itt ezen a lesen, akkor már látok hibákat, hogy hova ne szálljon madár, vagy ha oda száll, akkor nekem mennyivel kell arrébb menni, vagy mennyivel kell lejjebb vagy feljebb emelkedni. Van, hogy leszáll a madár, de már eleve látom, hogy nem lesz jó kép, ezért nem is fotózok rá.

– Manapság, amikor már nem csak a fényképezőgépekkel, de telefonokkal is egyre jobb, sok esetben akár művészi igényű képet is lehet készíteni, egyre többen fotóznak. Rengeteg kép kerül ki a közösségi oldalakra, szinte már az első szárnypróbálgatásoktól.

– Így van, sokan azt hiszik, ha megveszik a többmilliós felszerelést, akkor máris hatalmas fotós lesz, és minden elkattintott felvétele bekerül a nemzeti emléktárba. Sokaknak nagyon nehéz ezt maga mögött hagyni. Nincs abszolút tökéletes kép, minden fotóban lehet találni hibát, még abban is, amiről úgy gondolja az ember, hogy nincs. Én mindig arra voltam kíváncsi a kezdetek kezdetén is, hogy milyen hibák vannak a képeimen, hiszen abból tanul az ember. Ha mindenki csak mondja, hogy hű, milyen szép, attól csak hirtelen megnő az ember önbizalma, a tudása meg nem gyarapszik.

– Ahhoz, hogy valaki természetfotós legyen, a fényképezés általános aranyszabályain túl nem árt, ha a természetről is van némi ismerete. Az ön alapszakmáját tekintve földrajz-testnevelés szakos tanár, így kézenfekvő volt, hogy természetfotós lesz?

– A természetfotózásnak nagyon sok kulcsmomentuma van. Nem kell feltétlen hozzá földrajz szakos vagy más szakirányú diploma, de komoly előnyt jelent a környezet, a természetvilág ismerete, több lehetősége van az embernek egy jó kép elkészítéséhez. Ha például ismeri az éjszakai lepkéknek az életét, hogy mikor kezdenek repülni, akkor biztos, hogy arra fog készülni, hogy egy-egy várt jelenet be fog következni. Mindig a fényképezni kívánt pillanat bekövetkezése előtt kell járnia a fotósnak, ez általános aranyszabály a fényképezésnél. A természetfotózásban ez sokszor azt jelenti, hogy napokkal vagy hónapokkal előre ki kell gondolni, meg kell alkotni fejben azt a képet, amit fényképezni szeretnénk. Így van, hogy már hónapokkal előbb elkezdődik egy-egy képnek az előkészítése.

– A fototechnika az elmúlt évtizedek alatt forradalmi változáson ment keresztül, ez mennyiben segítette a munkáját?

– Azt gondolom, hogy a technika nem mindenható dolog, de megnöveli a lehetőségeket. Egy viszonylag egyszerű felszereléssel kezdtem én is annak idején, volt egy alap gépem és hozzá egy alap objektívem. Mindig arra használtam, amire való, abból hoztam ki a legtöbbet. Az embernek, ha van lehetősége a technikát fejleszteni és tudja, hogy mit akar, akkor fejlesszen és akkor megnyílnak a lehetőségek előtte a képek készítéséhez. A legutóbbi gépet, amit vettem, tíz éve még talán csak az űrtechnikában lehetett volna elképzelni, most viszont itt van és kezelem. Nyilván fogok vele jó képeket készíteni, ha nem lenne, akkor is megcsinálom azt a képet, csak sokkal nehezebben.

– Nemcsak a földön, hanem a levegőből, madártávlatból is készít fényképeket.

– Nem tudok specializálódni, van, aki csak madarat, vagy csak makrót fotóz, de annyi szépség van, hogy nem tudok elmenni mellettük. Néhány napja például szúnyogokat fotóztam itt az itatóban, de valószínű, most is fogok róluk képeket készíteni, ahogy úszkálnak a víz felszínén. Szeretem minden részét a természetnek a madártól az emlősökig.

– Van ars poeticája?

– Nem igazán gondolkodok ilyen elvont dolgokon, inkább élvezem, hogy kint lehetek és keresem az élményeket, és ha sikerül jó képeket készíteni, akkor örülök, ha nem, akkor meg megmarad az élmény. Nem tartom magam művésznek, mindig tiltakozom, visszautasítom, amikor fotóművésznek neveznek, nem szeretem ezeket a magasztos dolgokat. Egyszerűen csak élek a fotózás pillanatának.

– Az elmúlt év sikerfotója az ugró nyuszikról készült kép lett, több fődíjat is elnyert vele. Mit kell tudni a róla?

– Ez a kép Bócsán készült, jöttem haza egy drónfotózásból estefelé és akkor láttam meg a mezőn ezeket a nyulakat. Érdekesnek találtam őket, és ahogy néztem őket, egyre több nyuszi jött elő. Gondoltam, hogy ezzel kellene valamit kezdeni, és tovább figyeltem őket, aztán fotózgattam is őket, és a végén annyira belemelegedtem ebbe az egy témába, hogy összesen hetvenkét reggel mentem ki ezekhez a nyulakhoz még 2018-ban, és próbáltam minél különösebb jeleneteket elcsípni az életükből. Nem lehetett előre tervezni nagyon, a véletlen hozta mindig, hogy milyen képeket készítek.

Ez a harmadik típusú fotózás volt, nagyon nagy élmény volt őket fényképezni és nagyon jó képeket sikerült készíteni. A sok kép közül nem tudtam eldönteni, hogy melyik az igazi. Végül kiválasztottam egyet, amire azt mondtam a feleségemnek, hogy ezt jegyezzük meg, mert ez életem legjobb képe, amit eddig csináltam, ezzel még nagyon sok díjat fogok nyerni. Aztán több képet is elküldtem egy fotóművész barátomnak, ő egy másik képet választott, hogy szerinte az a legjobb és azzal nyertem végig a legtöbb pályázaton az első díjat.

Főbb elismerések 2019-ben

• Varázslatos Magyarország

fotópályázat – fődíj (fotó és videó kategória)

• HIPA Photo Award Dubaj –

4. hely (videó)

• Glanzlichter fotópályázat

(Németország) 1. díj (két darab)

• CEWE Photo Award

(Németország) – 1.díj

• Magyarországon az Év természetfotósa

• Milvus fotópályázat

(Marosvásárhely) 3. díj, fődíj

• Golden Turtle fotópályázat, (Oroszország) – 2. díj

(két darab), 3. díj és fődíj

• Cadiz Nature Photo Award (Spanyolország) – 1. díj

(két darab)

• Nikon Story fotópályázat – 1. díj

• Nature Photographer of the Year (Hollandia) – fődíj

• Magyarország 3656 fotópályázat – 1. díj

• EFIAP/silver minősítés megszerzése