Adventi tárlat nyílt a Kecskeméti Református Gimnáziumban

A baráti hangulatú rendezvényen mindenki érdeklődve tekintette meg a képeket, melyek zöme fekete-fehér. Ami nem is annyira meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy Dunszt István színtévesztő. A legtöbb Kecskemét belvárosának egy-egy épület- vagy kertrészletét, utcai hangulatát idézi meg.

Ahogyan a vallomásában megfogalmazta: az ötvenes években sokat sétált szüleivel Kecskemét belvárosában, melytől alig pár percre laktak. Szemével „lefényképezte” a látott csodákat: a városháza épületén látható angyalkákat, a „szenvedő” Jézuskát a Barátok templománál. Belevésődtek emlékeibe. Az évtizedek alatt gyakran rajzolta meg ezeket. Ennek tükrében a mostani adventi tárlaton látható képeket különösen kellemes érzésekkel festette meg.

Dunszt István a maga kedves temperamentumával nyitotta meg a tárlatot, és felkonferálta a református egyházközség Grádics Kórusát, melyben maga is énekel. A kórust Jámbor Zsolt vezényelte. Ezt követően kérte fel Szappanos István festő­művészbarátját, hogy mutassa be tárlatát.

Az ismert festőművész beszédét Dunszt Istvánnal közös iskolai élményeivel kezdte. – Emlékszem, az órán én sportújságot olvastam a pad alatt, Pista pedig karikatúrákat rajzolt. Nem igazán figyeltünk arra, mit is ír a tanár a táblára. Így üresen maradt a kottapapírunk, ami akkor jelentett gondot, amikor énekelni kellett volna. Alig vártuk, hogy kicsengessenek, úgy röhögtünk a helyzeten – mesélte Szappanos István. – A másik kedves emlékem a templom oldalsó bejáratánál lévő rózsabokorhoz kötődik. A vasárnapi istentisztelet után onnan loptunk virágot, melyet másnap fizikaórán a tanárnőnél bevetettünk, csak hogy ne kelljen felelnünk – tette hozzá, majd áttért Dunszt István munkásságának méltatásához.

– István rajztehetsége már korán megnyilvánult. A kiállításon grafikái vénája érvényesül. Nyáron a lakiteleki népfőiskolai alkotótáborban együtt alkottunk. Egy nagyon jó közösségünk van, sok más alkotótáborral ellentétben mi nem fúrjuk egymást, nincsenek fondorlatok, csak barátság és jókedv. Ott van Dunszt Pista, ott a van a gitár. A mostani tárlatát látva, nagyon meglepett, hogy színes munkáiból is látok néhányat a monokróm képek mellett. István óriásit lépett előre ezzel a tárlatával. A kiállítási anyaga figyelemreméltóan monumentális és nem a képek nagysága miatt. Nem kell ahhoz óriási vászon, hogy a munkák monumentálisak legyenek. Mi a lécet mindig feljebb rakjuk. Nemcsak átbújunk alatta, hanem meg is ugorjuk – jegyezte meg.

Dunszt István grafikus és festőművész, ám sokan a sportéletből ismerik. Testnevelő tanár volt és hozzá kötődik a kecskeméti női röplabda létrehozása.