Hangversennyel ünnepel a Kodály Zoltán Vegyeskar

A Zenével a zenéért jubileumi megemlékező hangversenyre várják a zeneszerető közönséget. A 17 órakor kezdődő műsorban fellép még a Kodály iskola Antanténusz gyermekkara, vegyes kara és néptáncosai is.

Simon István, a vegyes kar vezetője hangsúlyozta: a zene szeretete 130 év alatt sem kopott meg. Az 1888. március 9-én – iparosok által – megalapított Kecskeméti Polgári Dalkör jogutódja, a Kodály Zoltán Vegyeskar tagjai ma is ugyanolyan odaadással hódolnak szenvedélyüknek, az éneklésnek. Mottójuk: „Az ének szebbé teszi az életet, az éneklők másokét is…” – ahogyan azt egykoron Kodály Zoltán is mondta.

A 130 év egy kis visszatekintésre is ösztönzi a tagokat. A vegyes kar életének fontos állomásához érkezett. A mintegy öt emberöltő távlatában ma már csak a megmaradt régi írások, kórusnaplók, ipartörténeti emlékek, valamint megkopott kópiák mesélnek a régi időkről.

A vegyes kar története a Monarchia boldog békeidejében kezdődött el. Kecskemét mezővárosi arculata jelentős átalakuláson ment keresztül, egyre több lett az iparos, céhekbe tömörültek, és növekvő szerepet kapott a polgárság. Mindez tükröződött a város szerkezeti változásain is, gombamód épültek a középületek, kulturális intézmények, iskolák. Városközpontban helyet kapott az Iparos Székház is, ahol az iparosok által megalapított kórus is sok éven át működött.

– A kórusalapítás célja a korabeli megfogalmazás szerint dalművelés, hangversenyek, zeneestélyek, kirándulások szervezése, ezáltal a társas élet előmozdítása és adandó alkalmakkal jótékony célú rendezvények segítése volt. E célokat az énekkar a fennállása óta megtartotta és mind a mai napig teljesítette – mondta Simon ­István.

Tagjai évtizedeken át az iparos céhek tagjaiból verbuválódtak össze. 1947-ig csak iparos férfi tagjai voltak, majd ezt követően a csökkenő létszám miatt nyitottak, és már hölgyek is bekerülhettek. A következő mérföldkő 1949 volt, amikor is Kodály nevét – a mester jóváhagyásával – felvehette a ­kórus.

A múltban sokan segítették a kórust, hozzájárultak ahhoz, hogy ma is itt vannak, énekelnek. Tóth László egykori polgármester nevét azonban érdemes kiemelni, hiszen 1945-ben mondhatni, a semmiből szervezte újjá, és ezzel megmentette a kórust.

A kórus virágkora az 1960-80-as évekre tehető, rengeteg sikert értek el azokban az években. Számos hazai és nemzetközi fellépés, felejthetetlen hangverseny, dalostalálkozó fémjelezte a kórus sikerét. Sajnos, csak az emlékekben, a kézzel fogható kupák, érmek, oklevelek nagy része ugyanis néhány éve egy betörés következtében eltűnt.

– A kórus életében számtalan sikert könyvelhettünk el, köszönve a harcos és nagy tudású karnagyainknak, illetve a lelkes tagjainknak – jegyezte meg Simon István. – A legnehezebb időkben is voltak erőtartalékaink a folytatáshoz, az újabb harcok felvállalásához. Felsorolni is sok lenne azt a sok fesztivált, hangversenyt, társadalmi eseményt, melyen szép eredmények, örök barátságok születtek. A mi szívünkben ezek az emlékek és tettek jelentik magát a kórust, emlékezve mindazokra, akik mindezt létrehozták, segítették és mind a mai napi szívünkben velünk vannak – tette hozzá.

Sajnos a létszám nem gyarapszik

A vegyes kar ma már szerény körülmények között működik. A tagok érettebb korúak, sajnos a létszám nem gyarapszik, hiányzik az utánpótlás. Ugyanakkor valamennyien nagyon lelkesek, az együtt éneklés öröme, a szeretet, az egymás önzetlen segítése tartja együtt a közösséget. A kórus karnagya hosszú évek óta dr. Csorbainé Bakosi Zsuzsanna.