Rangos elismerést kapott Mészáros Márta igazgató

– Hogyan fogadta az elismerést?

– Nagyon meglepett, amikor megkaptam az értesítést. Az volt az első gondolatom, hogy még nem tettem le az asztalra ehhez eleget. Mindazonáltal nagy megtiszteltetés számomra, hiszen ez a város harmadik legmagasabb kitüntetése. Annak különösen örülök, hogy az indoklás szerint nemcsak a Petőfi-kultusz ápolását ismerték el, hanem a néprajzi, helytörténeti munkám is benne van.

– Tudja, hogy ki terjesztette fel a díjra?

– Dr. Tarjányi József gondolta, hogy érdemes vagyok erre a díjra. Tarjányi Józsefről tudni kell, hogy olyan lokálpatrióta, aki az egész világon erősíti a Petőfi-kultuszt. Félegyháza Petőfi-nagykövetének is nevezhetnénk. Nekem sokat jelent az ő elismerése.

– Mi a fontosabb az ön számára, a helytörténeti munka vagy a Petőfi-kultusz ápolása?

– Ezt nem lehet szétválasztani. Intézményvezetőként, egy egész intézményi háttér segítségével szeretném mindkét ügyet szolgálni. Ez a munka több részből áll, csak egy része a Petőfi-kultusz ápolása. Itt van nekünk még Holló László, Móra Ferenc, a kiskun hagyományok, a redemptiós történet és még sorolhatnám...

– Hogyan került erre a pályára?

– Huszonöt évvel ezelőtt kerültem a múzeumba, és a szamárlétrát végigjárva, megismerve minden területét 2010-ben lettem igazgató. Véletlenül csöppentem ebbe a világba, és nagyon hálás vagyok azért a lehetőségért, amit itt kaptam. Nagyon sokat tanultam, és gyarapítottam a tudásomat az elmúlt évtizedek alatt. Megtanultam, hogy a múzeum nem öncélú dolog. Azért vagyunk, azért dolgozunk, hogy az itt összegyűjtött ismereteket továbbadjuk, a város szolgálatába állítsuk.

– Mit emelne ki az eddigi munkásságából?

– Amikor öt éve ismét önkormányzati fenntartásba került az intézmény, azt a javaslatot tettem, hogy vonják össze a múzeumot, a Petőfi és a Móra Emlékházat. Első körben a Móra-házat tettük rendbe, újítottuk meg a kiállítást. Új szemléletű tablók, bővebb információk várják a látogatókat. A legnagyobb változás az elmúlt években a Petőfi Emlékházban történt, ahol a költőhöz méltó körülményeket sikerült teremtenünk. Teljesen más szemléletű Petőfi-képet szerettünk volna kialakítani, mint ami eddig a legtöbb emberben élt. Ezért elhatároztuk, hogy megújítjuk az emlékház kiállítását. Tervünkhöz pályázati támogatást is nyertünk.

– Mi alapján alakították ki az új kiállítást?

– Fél évig vajúdtam, kerestem a megoldást, mire megszületett bennem az a Petőfi-kép, amit mutatni szeretnék a nagyközönségnek. Semmiképp sem szerettem volna elveszni a szülőhelye és a halála körüli vitákban, a róla kialakult szélsőséges véleményekben. Másként szerettem volna a költőóriást az emberekhez közelebb hozni. Több mint egy hónapon keresztül ültem az üres kiállítótérben, hogy kitaláljam, milyen legyen az új kiállítás, amely tavaly augusztus 19-én nyílt meg. A Petőfi életútjáról szóló tárlat mellett a Petőfi-kutatókat is bemutatjuk. Nagyon büszkék vagyunk arra a tárlatra is, amely a Petőfihez kötődő képeslapokat tárja a látogatók elé. A versek termében pedig a félegyháziak harminc legkedvesebb Petőfi-versét tépőtömbökre nyomtatva olvashatják, és akár letépve haza is vihetik a látogatók. Berendeztünk egy poétazugot is, ahol szintén Petőfi-verseket olvashatnak az érdeklődők, itt van egy irodalmi színjátszótér is, ahol múzeumpedagógiai foglalkozásokat tartunk, játszhatnak, és lúdtollal verset is írhatnak a gyerekek. A Petőfi Emlékház megújítása során kollégáimmal arra törekszünk, hogy lebontsuk a félegyháziakban az elmúlt évtizedek során felépült közöny falát. Azt szerettük volna elérni, hogy a helyiek valóban büszkék legyenek a félegyházi költőóriásra. Úgy gondolom, hogy az emlékházat végigjárva Petőfi Sándor valódi arcát ismerhetik meg a látogatók. Talán erre vagyok most a legbüszkébb.

– Azóta sem ült ölbe tett kézzel, újabb nagy fába vágta a fejszéjét.

– A következő nagy feladat a Kiskun Múzeum felújítása lesz. Két sikeres pályázatnak köszönhetően mintegy 105 millió forintból újulhat meg a 116 éves múzeum több épülete és kiállítása. Most ezen dolgozunk gőzerővel.