Szakorvos válaszol: inzulinrezisztencia – okok, tünetek és kezelés

Az inzulinrezisztencia ma már modern társadalmunk egyik leggyakoribb kóros állapotának tekinthető. Bár az inzulinrezisztencia nem betegség (kódja sincs), komolyan kell venni, idejében fel kell ismerni és minél előbb kezelni.

Mi az inzulinrezisztencia?

Az inzulinrezisztencia a szénhidrát-anyagcsere zavara, amikor a sejtek érzéketlenné válnak az inzulin nevű hormon hatásával szemben, ami a vércukor sejtbe jutását segítené. A termelt inzulin hatása az egészséges állapothoz képest kevésbé érvényesül. A szűken vett kórélettani folyamat mellett értik rajta az inzulinrezisztencia hatására bekövetkező tünetegyüttest is. Az inzulinrezisztencia leggyakoribb formájában sok szénhidrátot fogyasztó, elhízott embereknél alakul ki, leginkább a 2-es típusú diabéteszt megelőző állapotként ismert, illetve a köznyelv a cukorbetegség előszobájaként is használja.

Hogyan alakul ki az inzulinrezisztencia?

Miután a sejtek valamilyen okból érzéketlenné válnak az inzulin hatásával szemben, a kívánatosnál több cukor marad a vérben. Ezt érzékelve a hasnyálmirigy növeli az inzulintermelést, kompenzatorikus hiperinzulinémia alakul ki, hogy elérje a szükséges mennyiségű cukor bejutását a sejtek működéséhez. Egy határig anélkül képes erre, hogy tartósan magas vércukorszint jelentkezne. Ebben a szakaszban az inzulinrezisztencia még cukorbetegség nélkül van jelen. Ha a hasnyálmirigy hosszabb ideig fokozott működésre kényszerül, az inzulint termelő béta sejtjei kimerülhetnek, az inzulintermelés csökken. Következésképpen – az inzulinrezisztencia mellett – tartósan magas vércukorszint jelenik meg, azaz 2-es típusú cukorbetegség alakul ki.

Az inzulinrezisztencia jellemző kísérője a policisztás ovárium szindrómának (PCOS) is, 15–33 %-ban még cukorbetegség nélkül, 65–68 %-ban már cukorbetegséggel. 

Hogyan kerül valaki inzulinrezisztens állapotba?

Az inzulinrezisztencia kialakulásában különböző mértékű genetikai hajlam mutatható ki, amihez az ismert civilizációs ártalmak (egészségtelen étrend, túlzott energiabevitel, mozgásszegény életmód) adódnak. E hatások eredőjeként alakulhat ki az inzulinrezisztencia, akár 5-10 évvel megelőzve a 2-es típusú cukorbetegséget, melynek előfordulása egypetéjű ikrekben 90 %. Az életkor előrehaladtával nő az inzulinrezisztencia gyakorisága. 

Melyek az inzulinrezisztencia tünetei?

• Vékony testalkat esetén nehezen vagy egyáltalán nem tud hízni
• Túlsúly vagy elhízás esetén fogyási nehézségek (diéta ellenére)
• Gyakori hirtelen éhségérzet
• Cukros ételek fogyasztása után remegés, izzadás, koncentrációs zavarok
• Szőrösödés nemkívánatos helyeken (nőknél: bajusz, áll, has, mell)
• Pattanásos, zsíros bőr
• Fejfájás, migrén, esetleg depresszió
• Rossz alvás gyakori ébredésekkel
• Rendszertelen menstruáció
• Teherbeesési képtelenség
• Férfiaknál merevedési zavar, illetve hajhullás, korai kopaszodás

Hogyan zajlik inzulinrezisztencia gyanúja esetén egy vizsgálat?

Az inzulinrezisztencia vizsgálat a panaszok, tünetek és a családi kórtörténet kikérdezése mellett vérvételből és ultrahang vizsgálatból áll.

Először terheléses vércukorvizsgálatot kell végezni (OGTT): az éhgyomri vérvételt követően 75 gramm szőlőcukrot tartalmazó 3 dl folyadékot kell elfogyasztani 5 perc alatt. Ezt követően 2 órával (bizonyos esetekben 30, 60, 90 perc után is) ismételten vérvétel történik. Ezekben az időpontokban nemcsak a vércukorszintet mérik, hanem az inzulinszintet is. 

Ezután meg kell határozni a HOMA-indexet: az éhgyomri vércukorérték és az éhgyomri inzulinszint szorzatából számolandó úgy, hogy ezt az értéket elosztják 22,5-del. Ha ez a szám 2 alatt van, az inzulinrezisztencia lehetősége elvethető, ha 2-4 közötti, úgy a jelenléte valószínű, 4 feletti érték esetén pedig igazoltnak tekinthető.

Kiegészítő vérvételként a pajzsmirigy hormonok (TSH, FT3, FT4) vizsgálata is szükséges, mert az inzulinrezisztencia és a pajzsmirigy alulműködés gyakran együtt járnak. D-vitamin hiány, vérszegénység és magnézium hiány irányába is szükséges laborvizsgálat, mert ezen állapotok is hozzájárulnak az inzulinrezisztencia, PCOS és következményes betegségek kialakulásához. 

Nőgyógyászati szakvizsgálat keretében PCOS irányába a nemi hormonok vérvételes vizsgálata és hüvelyi ultrahang vizsgálat javasolt.

Milyen kezelést kapnak a betegek?

Az inzulinrezisztencia kezelésére jelenleg nincsen Magyarországon törzskönyvezett gyógyszer. A 2-es típusú diabétesz kezelésében alapgyógyszernek számitó metformin gátolja, hogy a májból cukor szabaduljon fel és kerüljön a vérbe, ugyanakkor növeli az izom-és zsírsejtek inzulinérzékenységét. Mindezek alapján ez a gyógyszer inzulinrezisztenciában is hatékony lenne és OGTT-vel igazolt prediabéteszben bizonyos feltételek mellett alkalmazhatjuk is.

Ezek a következők:

• 60 év alatti életkor
• 30-as vagy nagyobb testtömeg-index (BMI)
• 6,0 % vagy magasabb HbA1c
• Célérték feletti triglicerid és célérték alatti HDL koleszterinszint 
• Magasvérnyomás
• Kórelőzményben szereplő terhességi diabétesz
• Családban elsőfokú rokonoknál előforduló cukorbetegség

Az inzulinrezisztencia kezelésének lényege az életmód terápia, melynek két alappillére az egészséges étrend és rendszeres mozgás. Az ezzel kapcsolatos alapismeretek átadása lehet a minimális cél a háziorvosi praxisban, de még a belgyógyászati vagy diabetológiai szakrendelésen is.  

Sajnos gyakran szembesülök azzal, hogy a páciensek diétával kapcsolatos ismeretei rendkívül szerények és keveset mozognak. Sokszor a motiváció is hiányzik. Az életmód kezelés részleteit szakképzett dietetikussal és mozgásterapeutával javasolt megbeszélni, illetve pszichológus segítségét is lehet kérni – mondta a szakember.

Amennyiben a testsúlytöbblet jelenti a legfőbb nehézséget, úgy különösen fontos szakemberekhez fordulni, javasoltan az obezitológiai szakrendelés keretében, ahol az obezitológus szakorvos által irányított munkacsoport fogadja a pácienseket előzetes időpont egyeztetést követően.

– A tudományos kutatások eredményei alapján ma már tudjuk, hogy az inzulinrezisztencia nemcsak a máj, az izomszövet és a zsírszövet inzulin iránti csökkent érzékenységét jelenti, hanem az agy csökkent inzulinérzékenységét is, ami növeli az inzulinrezisztencia jelentőségét – hangsúlyozta dr. Borda Ferenc, a Bács-Kiskun Vármegyei Oktatókórház belgyógyász-diabetológus főorvosa.

Mint mondta, az inzulinrezisztencia nemcsak a szénhidrát-anyagcserét érinti, hanem kihat a szervezet valamennyi anyagcsere-folyamatára, megteremti a magasvérnyomás, a vérzsíreltérések, valamint a véralvadási zavarok létrejöttének hátterét is.

– Igazi jelentőségét az adja, hogy szív- és érrendszeri szövődményekhez vezethet, az ennek talaját képező érelmeszesedés kialakulásával egyidejűleg megindul, már a 2-es típusú diabétesz kialakulása előtt – magyarázta a belgyógyász-diabetológus főorvos.