Szécsi Gábor ismét megvendégelte a szegényeket, és előadást is tartott számukra

A szociális-közművelődési intézmény története során hagyománnyá vált, hogy a neves szakember időnként felkeresi a népkonyha sorsközösségét, és ismeretterjesztő előadással, valamint ebéddel szolgál az elesettek számára. A napokban a kecskemétiségről, illetve az egyetemek szerepéről szólt a szép számban megjelent érdeklődőkkel.

Először megosztotta véleményét a kecskemétiségről. Elmondta: Kodály Zoltán csecsemőként mindössze néhány hónapig élt Kecskeméten. Egyszer egy újságíró megkérdezte az addigra már befutott zeneszerző zsenitől, miként gondol szülővárosára, hisz köztudottan nem lakott ott sokáig. Én a kecskemétiséget zsigereimben, a véremben érzem. Ez nem egy tudatos reagálás a kecskeméti létre, ez bennem van – válaszolta a riporter érdeklődésére Kodály. E kis anekdotával kezdte mondandóját az egyetemi tanár, hozzátéve, hasonlóképpen vélekedik jómaga is, annyi különbséggel, hogy sokkal többet élt a hírös városban és manapság úgyszintén gyakran tartózkodik itt. 

A kecskeméti ember gondolkodása, habitusa, alkotókedve, hihetetlen kreativitása példaértékű. Ady Endre szerint egy városnak lelke van, ami nem tegnapi, nem mai és nem is holnapi. A város lelkisége időtlen. Benne van az emberek gondolkodásában, habitusában. Jelen van az épületek falán, a járdákon, megragadható mindenütt, ahol megfordulunk a településen. Építünk, felújítunk, beruházásokat hozunk, de legfontosabb, hogy a város lelkiségére építve adjunk Kecskemétnek egy különleges fejlődési, stratégiai irányt. Tudjuk, honnan indulunk és hová tartunk. Amit pedig tennünk kell ennek érdekében, azt foglaljuk egységes szerkezetbe. Mindez tartalmazza a gazdaságot, az infrastruktúrát, de benne van az irodalom, a kultúra, a tudomány, a civil szervezetek is. Kecskemét gazdasági fejlődése töretlen. Kultúra terén azonban még lehetne előrelépni, melyhez jó lehetőség lenne a kodályi örökség.

Ezt követően az egyetemekről osztotta meg véleményét. Eljött az egyetemek negyedik nemzedéke. Az első még csak oktatott, a második kutatott is. A 60-as, 70-es években elérkezett az egyetemek harmadik generációja, melyek elkezdtek reagálni a körülöttük lévő világra. Tanácsokat adtak a gazdasági élet szereplőinek, a politikusoknak. A negyedik nemzedék mindezekkel együtt aktívan bekapcsolódik a térség életének formálásába. A hazai gyakorlatban erre most még csak a nagy tudományegyetemek képesek. A kecskeméti Neumann János Egyetem szervezetileg a korábbi főiskola pillérjeire építkezik. Fejlődésének lényeges feltétele a humán erőforrás megerősítése, melyre rá lehet telepíteni egy majdani tudományegyetem modelljét, megfelelő képzési kínálattal, doktori iskolával. A Neumann elindult ezen az úton, és kezdenek mind erőteljesebben bekapcsolódni Kecskemét gazdasági-kulturális életébe. Bízik benne, a jövőben nem csak hallgatókat vonz, hanem olyan tudományos műhelyeket is fenntart majd, melyek segítik a város működését, profilt adnak a település fejlődésének. 

Az előadás után az aznapi ebédet Szécsi Gábor ajánlotta fel a népkonyhán étkező 120 rászorulónak.