Kitüntető díjjal ismerik el a császártöltési Schuszter Istvánné munkáját

A sváb hagyományok ápolása nem más, mint az ősök előtti tisztelgés. Az egykori életforma vonásai halványulnak, de a német kultúra, kulináris tradíciók megtartása a ma élőktől függ. Császártöltésen magas szinten ápolják a német hagyományokat. Nemzetiségi óvodában, iskolában tanítják, képezik a gyerekeket, jól működik a nemzetiségi önkormányzat. Mindez olyan embereknek is köszönhető, mint amilyen Schuszter Istvánné.

A megyei önkormányzat Bács-Kiskun Vármegye Nemzetiségeiért Díjban részesíti Magdikát. Így indokolták a díj odaítélését: „Fontos szerepet játszik életében a sváb hagyományőrzés. Fiatal kora óta gyűjti a régi császártöltési képeket és sváb recepteket. 2012-ben néhány töltési lakossal összefogva elkezdte gyűjteni a sváb szavakat és mondókákat. A sváb szótár megszerkesztésében és kiadásában kiemelt szerepet játszott. Először képviselője, majd elnöke lett a Német Nemzetiségi Önkormányzatnak. Általa felelevenedtek a régi sváb hagyományok, mint a sváb bál, a szüreti felvonulás. Részt vesz a sváb hagyományőrző táborok megszervezésében és lebonyolításában.”

Császártöltés lakosainak a többségét a régi betelepülő családok alkotják. A történelem, a második nagy háború, a malenkij robot, a kitelepítés, a kollektivizálás hátrányosan változtatta meg, az addig nyugodtan békében élő német nemzetiségű falu életét. Az itt élők a rendszerváltás után kezdték feleleveníteni a falu német életmódjának a szokásait. Amikor a település 2014-ben Takácsné Stalter Juditot választotta polgármesternek, Schuszter Istvánné azóta vállalt tevékeny munkát a nemzetiségi önkormányzatban, több évig elnöke is volt a szervezetnek. Arra kértük hogy dióhéjban foglalja össze a munkáját.

Január 19-én mindig megemlékezünk a kitelepített családjainkról. Tavasszal májusfát állítunk, majd kitáncoljuk azt, ahogy az elődeink csinálták − mondta Magdika. Hozzátette: minden augusztusban megtartják a szüreti felvonulást, a településen ugyanis a szőlő és borkultúra a XVIII. századig nyúlik vissza, a pincesoraik is ennek a tanúi.

− Több alkalommal megemlékeztünk a túlélők történeteinek a felelevenítésével a malenkij robotról. Idén már harmadik alkalommal rendeztük meg a Sváb Ételek Fesztiválját, ahol több mint egy tucat német település mutatta be a gasztronómiai hagyományait. Minden nyáron megtartjuk a sváb tábort, amelyet a német önkormányzat szervez a 8–10 éves gyerekeknek − mondta.

Megőrizni a XXI. században a németséget messze az anyaországtól, komoly kihívás. Szerencsére az óvodában és az iskolában a pedagógusok rengeteget segítenek. Ezen kívül azt a hatalmas kincset is rendszerezniük kellett, amit a régi öregek hagytak rájuk. Ilyen volt például a helyi nyelv szótárának a létrehozása. Mindenkinek össze kellett szednie azokat a szavakat, amelyek első betűit megkapták a jelentkezők. Nagy segítséget nyújtott a munkához Scheibl Antal, aki jól beszélte a régi sváb nyelvet, és sok szót gyűjtött. Amikor elkészült a szótár, akkor Schuszter Istvánné elvitte az idős 90 évesekhez, akik precízen mindent leellenőriztek és, ha kellett, kijavították azokat.

Ezzel azonban a kulturális örökség feldolgozásának a munkája nem ért véget. Egy másik kiadványban a helyi történeteket, mondókákat, imádságokat, verseket, énekeket, és a régi lakodalmi szokásokat is leírták. Ebben kapott helyet a kitelepítés története is. Császártöltés históriáját négy kötetben adta ki az önkormányzat a dokumentumok alapján történészek szerkesztették, írták az anyagot. Emellett megjelentették a sváb szakácskönyvet is, amely a régi recepteket tartalmazza. Magdika megemlítette, hogy a faluban van egy főző-és sütőasszonycsapat, úgy tíz ember, akikre mindig lehet egy-egy rendezvény során számítani. Minden ünnep során az időseknek vagy a gyerekeknek a régi, helyi süteményeket elkészítik. Majd hozzátette: köszönet illeti Stadlerné Csányi Éva volt igazgatónőt, aki fontos szerepet játszott abban, hogy az iskolások egy-egy rendezvényen nemzetiségi ruhákban lépjenek fel. Megemlítette azt is hogy egykor három sváb bál volt Császártöltésen, amely megmozgatta a település apraja-nagyját. Ezt a jó szokást néhány éve újból felelevenítették. Hangsúlyozta, hogy bár az idén nem volt támogatás, ennek ellenére megtartották a szokásos egy hetes német tábort.

− A gyerekeket elvittük az öreg temetőbe, hogy lássák a régi német felírású sírköveket. Elővettük a szótárt, abból tanítottuk őket. Volt olyan év, amikor elmentünk az idősekhez , akik a régi dolgokról meséltek nekik − mondta.

Hogy mennyire fontos a hagyományok felelevenítése? Amikor az első májusfa kitáncolása volt, akkor vendégek érkeztek Hajósról és Nádudvarról is. Ekkor ment oda hozzá egy idős ember, aki annyit mondott, hogy köszöni, hogy meghívták. „Visszahoztátok a gyermekkori emlékeket” – mondta sírva a férfi.