Nem szorulnak az ember segítségére az áttelelő gólyák

Manapság már nem ritka, hogy egyre több gólya próbálkozik hazánkban vagy a Kárpát-medencében az átteleléssel. Hacsak nem sérült, nem szorul az ember segítségére a télre nálunk maradt gólya, nem szükséges etetni, „megmenteni” – tanácsolják a Kiskunsági Nemzeti Park (KNP) szakemberei, akik a napokban Kecskemétről is több bejelentést kaptak, hogy fehér gólyát láttak a Mindszenti körút – Ipar utca környékén.

Tapodi Kálmán

Puskás József, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrkerület-vezetője örökítette meg ezt az áttelelő gólyát

Fotó: Puskás József / knp.hu

De vajon miért döntenek úgy egyes példányok, hogy szakítanak az evolúció során kialakult ősrégi szokással, és dacolnak a téllel? A kérdésre a Kiskunsági Nemzeti Park honlapján adták meg a választ a természetvédelmi őrök.

– Miért kelnek vándorútra ősszel a madarak? Foglalkozások során a gyerekek, de még sokszor akár a felnőttek is rávágják: mert jön a hideg és fáznak. Pedig a madárvonulás alapvetően a táplálékhiányra vezethető vissza, hiszen télen sokkal nehezebben hozzáférhető a madarak, így a gólyák számára is az eledelül szolgáló egyenesszárnyú rovar, kétéltű, hüllő, így beszűkülnek a táplálkozási lehetőségeik – hívta fel a figyelmet Tamás Ádám, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrkerület-vezetője.

Az elmúlt években viszont meglehetősen enyhék a telek, az Alföldön a nagyobb hótakaró is rendre elmarad. Így esetenként tényleg előfordulhat, hogy egy-egy példány a maradás mellett dönt. Tamás Ádám szerint ennek hátterében az is állhat, hogy valamilyen ok miatt a madárnak nincs ereje a vándorlásra, esetleg fiókaként későn repült ki a fészekből és nem tudott a gólyacsapatokkal együtt tartani. Krnács György természetvédelmi őrkerület-vezetőnk szintén úgy véli, hogy a magányos gólyáknak jut az áttelelés sorsa, mert egyedül nem éreznek késztetést nekivágni a hosszú útnak.

A Magyarországon áttelelő gólyáknak reálisak az esélyei az életben maradásra, hiszen tarlókon azért találnak egereket, pockokat, és a madarak által ugyancsak sűrűn látogatott hulladék-lerakókról is tudnak élelmet szerezni

– olvasható a KNP cikkében.

Sokaknak megesik a szíve az áttelelő gólyákon, de fontos tudni, hogy csak a legritkább esetben szorulnak emberi segítségre - akkor, ha esetleg megsérültek. Mint azt a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) is hangsúlyozta napokban kiadott közleményében, a tetőgerincen, a kéményen vagy a fészekben álló madárról már ránézésre tudni lehet, hogy röpképes és egészséges. Ha azonban egy madár napokon keresztül olyan helyen ül a földön, ahol nincs számára táplálék, egészségi állapota úgy ellenőrizhető, hogy lassan el kell kezdeni felé sétálni, és ha felrepül, akkor minden rendben van vele. Ezt a technikát azonban csak nagyon indokolt esetben szabad alkalmazni, mert maga a felrepülés nagyon energiaigényes.

A KNP munkatársai arra is felhívták a figyelmet, hogy a sérülésektől eltekintve az áttelelő gólyák nem szorulnak emberi gondoskodásra, nem szükséges őket etetni, befogni, „megmenteni”, és ezáltal a természet rendjébe beavatkozni.

Főleg azért is kerülendő táplálékkal való ellátásuk, mert így megváltozik a viselkedésük, megszokják és majd igénylik is az ember társaságát, segítségét, ez pedig egy vadon élő állat esetében káros jelenség.

Mint ahogy az MME is írja: az ilyen áttelelési próbálkozás alapvető alkalmazkodási, evolúciós stratégia, mindig vannak az átlagostól eltérő viselkedésű egyedek. Ezek kedvezőtlen körülmények között elpusztulnak, de ha változik a környezet, például most a klímaváltozás hatására, akkor életben maradnak, szaporodni tudnak és utódaiknak is átadják az egyre sikeresebb viselkedési sajátosságokat.

Azonnali, sürgős intézkedést igénylő esetben (például sérült, fokozottan védett állatot talál) a Természetvédelmi Őrszolgálat ügyeleti számát kell hívni: + 36 30 555 6171. Ezen a számon naponta 8:00-20:00 között fogadják a természetvédelmet érintő, közérdekű bejelentéseket – hívta fel a figyelmet a KNP.

Legendás gólyák, akik nem keltek útra Afrikába

Ma már nem mondható ritkaságnak hazánkban a havas téli táj fölött szálló gólya. Az ezredforduló után vált szinte legendává Fülöp, akit még 2003-ban Spanyolországban gyűrűztek meg, majd 2006-tól egészen 2018-as haláláig Bodrogkeresztúr környékén élt, és soha nem kelt vándorútra Afrikába. Hírnévre és „rajongókra” tett szert Matyi is, Ásotthalom kedvence, aki ugyancsak „megspórolja” minden ősszel a 16-18 ezer kilométeres szárnyalást és a nagyközségben marad.}