Sikertörténetek bizonyítják, van kiút az alkoholbetegségből

Az Anonim Alkoholisták (AA) olyan közösség, ahol a tagok tapasztalataikat megosztva egymást segítik abban, hogy józanok maradjanak, és újra felépítsék életüket, amit az alkohol tönkretett. A szenvedés tapasztalatából, a jóakaratból és a segíteni vágyás sűrű szövésű közösségi hálójának szerepéről,  az inspiráló sikerekről és  az alkoholizmus jelentette  pokoljárásról a hétvégén a Piarista iskolában megrendezett kecskeméti találkozó egyik szervezője, Norbi mesélt hírportálunknak.

– Szinte mindent romba döntöttem, mire hajlandó voltam elismerni, hogy beteg vagyok és elkezdtem keresni a kiutat – meséli a negyvenes éveiben járó Norbi, aki 16 éves kora óta évtizedekig használta az alkoholt arra, hogy az ivás idejére elfelejthesse magát, és a lénye részét alkotó gátlásait, félelmeit. 

– Kamaszéveim során ismertem meg az alkoholt. Gyerekkoromban gyűlöltem, mert rendszeres konfliktusokat szült otthon, hiszen a családban voltak alkoholisták. Mégis, 16 éves korom körül azt vettem észre, hogyha iszom, feloldódnak a gátlásaim és félelmeim, melyek visszatartottak attól, hogy ismerkedni merjek a lányokkal. Szép lassan odáig jutottam, hogy minden szórakozás alkalmával használtam az alkoholt gátlásoldásra. Azt gondoltam, hogy az alkohol egy olyan szer, amitől jobb leszek – mesél Norbi alkoholizmusa eredetéről. 19 éves korára már élete egy részét az alkohol irányította. – Akkor fociztam, amit 19 éves koromban abbahagytam, azért, mert szombatonként buliztam, a meccsek pedig vasárnapra estek – emlékszik vissza. Később megnősült, a házasságból született egy fia, majd hamar elváltak, mert nem szerette, hogy a fejéhez vágja felesége, hogy iszik. – Valójában az itallal akartam kettesben maradni, magányos életvitelre rendezkedtem be. Volt feleségemmel és a fiammal is megromlott a viszonyom, és sajnos máig nem sikerült rendbe hozni – mesél Norbi arról, hogy miként húzta le az örvény egyre mélyebbre. 

Gépszíjas alkoholista volt, ami azt jelenti, hogy néhány napos józanságot több, három-ötnapos féktelen ivás követ, sokszor filmszakadásig. Ebben az időben már a munkahelyén is jelentkeztek a problémák. – Folyamatosan csalódtam magamban azért, mert iszom. Jöttek a hazugságok, mindenki előtt palástolnom kellett az életmódomat, és magamnak is hazudtam. Az alkoholizmus súlyosbodó betegség, nálam is egyre súlyosbodott. Amikor elkezdtem, nem tudtam, meddig tart majd egy ivászat – mondja Norbi. Végül egy fékevesztett italozást követően született meg benne a döntés. 

– Egyszer elmentem nyaralni, az öt nap alatt le sem tettem a piát, az utolsó háromban nem is ettem. Teljesen lenullázódtam fizikálisan és lelkileg. Beláttam, hogy tehetetlen vagyok az alkohollal szemben, az életem irányíthatatlanná vált. Ekkor elmentem az AA-ba, és azóta józan vagyok – emlékszik vissza a pillanatra, amikor letette a poharat. 

Negyvenes éveiben újra elkezdett tanulni, két tagnak is szponzora, akiket a mindennapokban segít, és tagja a szervezet egyik fontos bizott­ságának is. 

– Minden örömömet és bánatomat megoszthatom a közösséggel. A szponzoromat bármikor felhívhatom és elmondhatom, hogy mi bánt vagy mi okozott örömet – mondja, hozzátéve, hogy arra a hibás működésére, kisebbrendűségi érzésére is rálátott, ami az alkoholizmushoz vezette. Mert az AA egyik fontos eleme önmagunk számbavétele, a lelki fejlődés elősegítése, az önreflexió és a kapcsolat nemcsak önmagukkal és egymással, hanem egy nagyobb felsőbb erővel is, ami Norbinak Isten. Persze nem áltatja magát, mert tudja: az alkoholizmus egy egész életre megmaradó betegség, most pusztán felmentést kapott annak gyötrelmei alól. Lehetséges visszaesni, de ez ellen ott van a közösség, az újjáépített viszonyai, és az a megoldásokkal teli szerszámosláda, ami az AA felépülési programjának 12 lépése.