Kommunista kegyetlenségekről beszélt a szónok Kalocsán

A Kalocsai Fegyház és Börtön falán elhelyezett '56-os domborműnél tartott megemlékezést és koszorúzást az önkormányzat. A Kalocsai Fényi Gyula Általános Iskola Belvárosi Tagiskolájának előadása után mondott beszédben azt igyekezett szemléltetni, hogy a keleti nagyhatalomtól érkező ideológia hogyan szivárgott be a mindennapokba, hogy aztán megossza és uralma alá hajtsa a társadalmat, miközben ennek a sztálinista magyar vezetők voltak a hazai végrehajtói.

– Alattunk volt a család, alattuk volt a nemzet. A kommunista diktatúra ezzel pontosan ellent megy, hiszen kétségbeesetten törekedett arra, hogy föladja a vallást, hogy internacionalizmus legyen, hogy az akkori ember ne nemzetben gondolkozzon, hanem egy föloldódott tömegmasszában. Az akkori kommunista vezetők, akik kikerültek a Szovjetunióba, ott tanulták meg a gazdától, Sztálintól, hogy hogy is kell értelmezni azt, hogy kísértet járja be Európát, hogyan kell értelmezni, hogy mi is az a kommunista ideológia. Megtanulták, amikor Sztálinék lengyel értelmiségieket és katonatiszteket lőttek agyon, megtanulták, amikor Ukrajnában az 1930-as években mesterséges éhínséget idéztek elő.

Mák Kornél naturalista részletességgel idézte egy külföldi haditudósító útjának tapasztalatait ebből az időszakból. Az újságíró faluról falura járta az éhező Ukrajnát, ahol alultáplált szenvedők, utcán heverő halottak jelentették a leigázott nép mindennapjait, miközben a kommunista agitátorok még köztük is terjesztették az ideológiát, míg az ukrán gyerekeket őrtornyokba vitték, hogy elrettentésként onnan figyeltessék velük az éhezőket, majd arra tanítsák őket, hogy jelentsék fel a szüleiket.

Kifejtette: mindebből a szörnyűségből, a halottak számából nem sok mindent látott a nemzet, mert titkolták előlük az adatokat, később olyannyira, hogy Sztálin a statisztikusokat ki is végeztette – mutatott rá a szónok. Rákosi Mátyás és köre ebből tanulva épített diktatúrát Magyarországon, „megfelelve szovjet gazdáiknak” – fogalmazott a politikus. A rendszer igazságtalanságai, majd kegyetlenkedései szinte mindenkit érintettek – a kitelepítések és a kulákok elleni harc által, vagy az ÁVH brutalitása által, amikor bárkit elvihettek, agyonverhettek, névtelenül eltűntethettek, testileg és szellemileg tönkretehettek.

– 1956 jött, ugyanis a gazda meghalt, és ez elég volt a lengyeleknél és nálunk is. És amikor diákok felvonulnak Budapest utcáin és amikor a tüntetés forradalomba, majd szabadságharcba megy át, akkor a magyarok szabadságvágya megint összeütközésbe kerül. '56-ban is megy a brutalitás, de a nemzet felemeli hangját – idézte fel. – Előveszik a nemzeti lobogót, a Rákosi-címert kitépve, megfogalmazzák a szabadságot, megfogalmazzák a demokráciát, megfogalmazzák azt, hogy szabadok vagyunk, úgy, hogy közben ott van a Szovjetunió árnyéka, a szovjet tankoknak a fenyegetése – húzta alá.

Mák Kornél felidézte: Kalocsán is a pedagógusok felvonulásával kezdődött a szovjet ideológia elleni szabadságharc, de sokkal nehezebb a dolguk volt, és itt is voltak fegyverek, amiket használtak a tüntetők ellen. Mint ismert: helyben október 27-én tartottak demonstrációt az emberek, és míg a kirendelt karhatalmi erők a levegőbe lőve igyekeztek oszlatni a tömeget, a börtön őrei – tévedésből, vagy szándékosan – tüzet nyitottak a fegyvertelen emberekre. Többeket megöltek és megsebesítettek aznap – az ő emléküket is őrzi az épület falán elhelyezett és idén is megkoszorúzott dombormű.