Bácsszentgyörgyön található a pécsvidéki aszat legnagyobb Duna-Tisza közi populációja

Az Alföldön, így a Kiskunságban is ritka, védett pécsvidéki aszatokat számláltak a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság (KNPI) munkatársai Bácsszentgyörgyön. Korábban nem volt a teljes területre kiterjedő felmérés ezen a gyepen, és a szakembereket is meglepte a faj helyi állományának nagysága – számolt be róla honlapján a KNPI.

baon.hu

Az aszt a fészkesvirágzatúak közé sorolt őszirózsafélék családjának egyik nemzetsége

Forrás: knp.hu

A szakemberek összesen 2150 tövet regisztráltak az alig 30 hektár kiterjedésű legelőn. A számolt mennyiség alapján a faj legnagyobb Duna-Tisza közi populációja itt található, ami nagy felelősséget ró a helyi közösségre, gyepgazdálkodókra is. A terület megóvása és további legeltetéssel történő hasznosítása kulcsfontosságú a löszgyepi növény- és állatfajok megőrzése szempontjából, hiszen elterjedésük rendkívül módon beszűkült az intenzív szántóföldi művelés alatt álló bácskai agrártájban.

A bejárás során kiderült, hogy több más, a térségben szintén igen ritkának mondható védett növény is él ezen a területen.

A közösségi jelentőségű, Natura 2000 jelölőfajnak számító kisfészkű aszat és a budai imola is szép számban van jelen a bácsszentgyörgyi legelőn.

Mint írják, az alapvetően löszgyepekhez kötődő pécsvidéki aszat (Cirsium boujartii) jól tűri a legeltetést, hiszen a szárán, levelein és a fészekvirágzatán is szúrós képletek találhatóak, melyeket a legelő állatok nem kedvelnek. Mivel a falutól délre elterülő gyepet évszázadok óta legeltetéssel hasznosították – ez volt a községi legelő -, ezért tudott fennmaradni természetes állapotában, más, itt lévő védett növényritkaságokkal együtt.

A pécsvidéki aszat a Dunántúlon (elsősorban a Dél-Dunántúlon) gyakoribb előfordulású, a Tiszántúlon egyetlen, a Duna-Tisza között két előfordulása ismert. Bácsszentgyörgyön kívül Hajós mellett van még egy állománya (2014-ben találták meg flóratérképezők).