bács-kiskun

2021.09.19. 15:28

Trauma is lehet a diákok számára, ha kollégiumba kell költözniük

Szeptemberben becsengettek. Sok gyermek számára eljött az a pillanat, amikor kollégiumba kell költöznie és nem tud napi szinten a családjával találkozni. Fontos kérdés, hogy gyermekünket beírassuk kollégiumba, avagy ne, hiszen bár számos élménnyel gazdagodhat, ám ha nincs felkészülve a szülőktől való elszakadásra, akkor csak árthatunk neki.

Várkonyi Rozália

Forrás: shutterstock.com

Fotó: illusztráció

Egy 14 éves gyermek nem biztos, hogy készen áll arra, hogy beköltözzön a kollégiumba, ezért fontos, hogy megfontoltan döntsünk.

– Ha felelősséggel szeretnénk dönteni, érdemes alaposan körbejárni a helyzetet, az előnyöket és a kockázatokat gondosan mérlegelni – mondta Bánsági Elza krízistanácsadó szakpszichológus.

A szakember szerint a 14 éves diákoknál összetettebb a helyzet, hiszen egy ilyen korú gyermek számára közel sem természetes a szülőktől való elszakadás.

Ebben az esetben nem állják meg a helyüket a „teher alatt nő a pálma”, illetve a „majd talpraesett, karakán kamasz lesz belőle” szlogenek. Egy esetleges túl korai, indokolatlan, irreális teher sokkal inkább a sérülés veszélyét, és nem a fejlődés esélyét hordozza magában.

Komoly trauma is lehet a diákok számára, ha akaratuk ellenére kollégiumba kell költözniük.
Fotó: Illusztráció / shutterstock.com

– Érdemes jó néhány körülményt mérlegelni! Például: mit szeretne a gyermek, milyen a személyisége? Mekkora szorongást okoz az új helyzet az egyes szereplőknek? Hogyan hat a család működésére, a kapcsolattartás módjára? Milyen a kollégium? Ha mégsem működne, van-e visszaút? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kell átgondolnunk a válaszokat – figyelmeztet a szakember.

A pszichológus elmondta, hogy mindezek fényében akkor éri meg kollégiumba íratni gyermekünk, ha például nagyon tudatos, van egy álma, amihez okvetlenül szükséges már középiskolában speciális képzést kapnia.

Bánsági Elza elmondása szerint szintén jó lehetőség a kollégium olyan gyermekek számára – mert sajnos ilyen is van – akiknek az otthoni körülményeik közel sem optimálisak.

Előfordul, hogy mind fizikálisan, mind érzelmileg nagyobb biztonságot tud adni egy intézmény, mint egy család.

Ha gyermekünk fokozottan érzékeny, labilis, önállótlan, semmiképp sem egy ilyen radikális lépés a megoldás, ugyanakkor tény, hogy ezzel az állapottal érdemes foglalkozni, segíteni őt a fejlődésben.

– A fokozatos önállóságra nevelés természetesen fontos ebben az életkorban, de bármilyen hihetetlen, ehhez azért nem kell okvetlenül kollégistának lenni. Jó eséllyel anélkül is sikerülhet – mondta el Bánsági Elza.

A 18 évesekkel merőben más a helyzet

– A 18 évesek életszakaszában sokkal természetesebb velejárója a leválás. Vágyott állapot az önállóság, és egy bizonyos mértékű eltávolodás.

Az a szituáció is természetes, hogy valaki egy másik városban készül tanulmányokat folytatni, így, erre sokkal inkább fel tud készülni a fiatal és a család is.

Ezzel együtt persze a fiatal felnőttek esetében is járhat döccenőkkel ez a helyzet, viszont itt sokkal nagyobb esély van a kedvező kimenetre. Náluk már magasabb énerővel, mélyebb önismerettel, több élettapasztalattal, nagyobb kontrollal számolhatunk. Más a kollégiumok házirendje, hozzáállása ehhez a korosztályhoz. Tovább lágyítja a helyzetet a felsőoktatási intézmények tanrendje. A tanulás mellett akár munkát is vállalhatnak. Anyagilag is hozzá tudnak járulni egy esetleges albérlethez, ha mégsem tetszene a kollégista élet.

A kollégiumban sok segítségre számíthatnak a tanulók

Csergő József, a Kiskunhalasi Szakképzési Centrum Kiskunfélegyházi Kossuth Lajos Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium kollégiumvezetője is hasonlóképpen vélekedik, mint Bánsági Elza.

– Az otthontól, szülőktől, testvérektől, a megszokott környezettől való elszakadás általában nem könnyű. 14 évesen egy új, ismeretlen környezetbe kerülni szintén nehéz. Ezt tudni kell, ismerni kell a korosztályt, és mindenképpen segíteni a minél gyorsabb és zökkenőmentesebb beilleszkedést. Kollégistáink között is természetesen vannak, akiknek az elszakadás fájdalmasabb az első néhány héten. Ezért

nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy folyamatosan segítsük könnyebbé tenni nekik ezt az időszakot a kollégiumban.

A csoportvezetők, nevelőtanárok, de az idősebb kollégisták támogató figyelemére is számíthatnak új tanulóink – mondta.

Az otthontól való elszakadás ellenére néhány hét alatt általában még a szülői házhoz leginkább ragaszkodó tanulók is otthonunknak tudják érezni a kollégiumot
Fotó: Illusztráció / shutterstock.com

A kollégiumigazgató tapasztalatai szerint az otthontól való elszakadás ellenére néhány hét alatt általában még a szülői házhoz leginkább ragaszkodó tanulók is otthonunknak tudják érezni a kollégiumot, megszokják a szabályokat, a többi kollégistát, megismerik egymást, és legtöbbjük örömmel tér vissza vasárnap a kollégiumba.

– Minden gyermeknél eltérő, hogy mennyit ad az önállóvá válásához a kollégium, illetve hogy az otthoni környezetben mennyire lenne önálló ezen évek alatt. A szülőktől való távolság miatt az életvezetés terén nagyobb önállóságra kényszerülnek. A szoba rendjének megtartása, tisztán tartása a gyerekek feladata. Az iskolai feladatok elvégzésében, a házi feladatok elkészítésében, a tananyag megértésében a kollégiumi nevelők maximálisan segítik a kollégistákat. Az önállóság tehát folyamatosan alakul ki a tanulóknál.

Maradandó élményeket szerezhetnek a diákok a kollégiumban

Sztojka Sándor, a Kiskunhalasi Szakképzési Centrum Kiskunfélegyházi Kossuth Lajos Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium közösségi tagja ötödik éve, jelenleg végzős tanuló.

A kollégista úgy véli, hogy minden egyes diák életében fontos az a pillanat, amikor kollégiumba költözik. Ez a lépés, az otthontól való távollét, elszakadás teli van félelemmel, kétellyel, izgalommal, de kíváncsisággal és bizonyítási vággyal is.

– Bevallom, rettegéssel töltött el a tudat, hogy el kell hagynom az addigi általános iskolámat, ott kell hagynom a barátaimat, a családomat és egy számomra teljesen idegen városban, idegen emberek közé fogok kerülni

– emlékszik vissza a kollégista.

– Amikor bemutattak a szobatársaimnak, a csoporttársaimnak, az addigi félelmem szinte elillant, hiszen rajtuk is láttam, hogy éppen úgy éreznek, mint én. A nevüket még nem tudtam, de az érzés, hogy hasonló cipőben járunk, átsegített a kezdeti megszeppenésen. Viszont a tudat, hogy a családomat csak hétvégén láthatom, fájdalommal töltött el, de tudtam, hogy ez a felnőtté válás része – részletezte.

Életre szóló barátságok is köttethetnek az évek alatt.
Fotó: Illusztráció / shutterstock.com

Sztojka Sándor hozzátette: az idő múlásával mind önállóbbak lettek, az ismerkedés könnyebben ment, az új helyzeteket is könnyebben tudják kezelni, és könnyebben megbirkóznak a kihívásokkal.

– Ehhez persze nagyban hozzájárult az is, hogy a kollégiumban olyan nevelőtanáraim, csoportvezetőim voltak/vannak, akikhez örömömmel, bánatommal bármikor fordulhatok, segítenek a problémás helyzetek kezelésében, megoldásában, ők motiválnak a tanulásra, a jobb osztályzatok elérésére, de a közösségi együttélés buktatóira, szabályaira is megtanítottak.

A végzős diák úgy véli, a kollégiumban rengeteg szép élménnyel gazdagodott és remek embereket ismerhetett meg. A kollégiumban töltött évekre örökre emlékezni fog.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában