Önkéntesként dolgozva találkozhatott a pápával a halasi hitoktató

– Hogyan választották ki az önkénteseket?

–Internetes felületen történt a jelentkezés, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus honlapján értesültem a lehetőségről. Én már az első alkalommal, ami 2019-ben volt, önkéntesnek jelentkeztem, hiszen a terv az volt, hogy a kongresszust 2020 őszén rendezik. Majd idén, amikor tavasszal ismét megnyitották a jelentkezési felületet, nem volt kérdés számomra, hogy a szolgálatommal szeretném segíteni a kongresszust.

– Mi motiválta abban, hogy jelentkezzen?

– Minden esetben jó érzéssel tölt el, ha segíthetek, ezért számomra most sem volt kérdés, hogy nem mint résztvevő, hanem mint önkéntes segítő legyek részese ennek az életre szóló eseménynek.

– Hogy zajlott az önkéntes közreműködők felkészítése, milyen feltételeket biztosítottak a szervezők?

– A vírushelyzet miatt a felkészítéseink online formában zajlottak, a kongresszusra külön képzési programot állítottak össze a szervezők, amiben az önkéntesek kaptak információt. Általában a kongresszusról, annak lebonyolítási struktúrájáról, majd pedig a speciális feladatokról is. A feltételek minden helyen adottak voltak, gondolok itt például a regisztrációs feladathoz biztosított tabletre, telefonra. A különböző helyszínek könnyebb elérése szempontjából pedig BKK-bérletünk volt a hétre. Minden generáció részt vett az önkéntes programban, fiatal középiskolások és egyetemisták, felnőttek, akik a munkájuk mellett vállalták ezt az önkéntes feladatot, ők szabadságot vettek ki a munkahelyükön erre az időszakra. És voltak nyugdíjaskorúak is, a legidősebb önkéntes 84 éves volt.

– Mik voltak a legfontosabb feladataik?

– Az önkéntesek a különböző helyszínek építésében, a beléptetésektől a regisztrációig, a zarándokok és a VIP-vendégek fogadásáig mindenben részt vettek és segítettek. Külön pólót, arcképes igazolványt kaptunk. Ha bárhol meglátott bennünket a formaruhánkban egy zarándok, bármikor odaléphetett hozzánk és legjobb tudásunk szerint segítettünk.

– Mit jelentett az ön számára a kongresszus, milyen pluszélményeket adott?

– Számomra a kongresszus egy találkozási pont volt, találkozás elsősorban az Oltáriszentségben jelen lévő Jézus Krisztussal és találkozás a világ minden tájáról érkező zarándokkal. A hitbéli meggyőződésemet pedig tovább mélyítette, erősítette ez az elmúlt hét.

–Ki tud-e ragadni egy vagy két olyan momentumot az elmúlt hét történéseiből, ami különösen is meghatározó volt az ön számára?

– Büszke voltam, hogy a nyitó szentmisén öt olyan gyermek részesült az elsőáldozás szentségébe, akiket hitoktatóként én készítettem fel. Felemelő, fantasztikus érzés volt részt venni több száz emberrel egy-egy szentmisén, szentségimádáson. Csodás volt segítséget nyújtani és cserébe mosolygó, kedves arcokat látni.

– Úgy tudom, személyesen is találkozhatott Ferenc pápával.

– Igen, múlt hét szerdán kaptam egy e-mailt, hogy a NEK2020 Önkéntes Program csodás lehetőséget biztosít a számomra, több mint kétezer önkéntes közül kiválasztottak abba az alig negyvenfős önkéntesekből álló csoportba, akik a Szentatya reptéri búcsúztatásán is részt vehetnek, fantasztikus érzés volt. Sírva hívtam telefonon édesanyámat, hogy elmondjam neki a nagyszerű lehetőséget.

– Milyen volt a Szentatyával való személyes találkozás?

– Még most is alig hiszem el, hogy ez valóban velem történt. Sírtam és mosolyogtam egyszerre. Jó érzés volt a közelében lenni, és ahogy kiszállt az autóból és felénk fordult, még tréfálkozott is a kis maroknyi csapatunkkal. Korábban részt vettem Krakkóban a világifjúsági találkozón, illetve Prágában a Taizei találkozón, a Szentatyát hallottam már Krakkóban és a Vatikánban is, de a mostani személyes találkozás felülmúlhatatlan. Mélyen megérintett a közvetlensége, megerősített a hitemben.