Hetvenöt esztendeje lépett a katedrára Faragó Dezső

A közel százesztendős pedagógus, Faragó Dezső gazdag, tevékeny életet tudhat maga mögött. Pályafutása alatt több ezer gyermeket tanított. Talán a diákok között eltöltött évtizedeknek is köszönheti, hogy ma is jó testi-lelki egészségnek örvend.

Dezső bácsi ma sem ül ölbe tett kézzel, szereti hasznosan tölteni az idejét: legszívesebben kertészkedik, fákat metsz, virágot ültet.

– Az az elvem, hogy inkább én ölöm meg az időt, mint hogy az idő öljön meg engem

– mondta félig viccesen, amikor a Csanyi úti idősek otthonában meglátogattuk. Példaértékű életéről szerényen csak annyit mondott: egyszerű, közepes ember voltam, semmi különöset nem tettem, dolgozgattam. Nem érdekes az életem, de sok fogós dolog volt benne – vélekedett.

Az első munkahelye Tömörkénytől kilenc kilométerre, egy tanyasi iskolában volt, négy osztályban minden tantárgyat egyedül tanított. Ám ha kellett, padot és ablakot is javított – emlékezett vissza a kezdetekre Dezső bácsi, aki ezekről a nehéz évekről is nagy szeretettel mesélt.

– Az iskolában egy öntöttvas kályhával fűtöttünk télen. A gyerekek tördelték a gallyat, azzal tüzeltünk. A kályha körül pedig rissz-rossz pokrócból készült gyerekmamuszok száradtak, amiket dróttal erősítettek a lábukra a diákok. Nem volt könnyű, de örültem, hogy állást kaptam, hiszen a háború után mindenki örült, hogy így vagy úgy, de élni tudott

– tette hozzá.

Dezső bácsitól azt is megtudtuk, volt olyan esztendő, amikor két iskola tizenkét osztályát, 136 gyereket tanított egyedül. Felváltva, egyik nap az egyik tanyai iskolában, másik nap pedig a másikban. A nehéz napokban sem riadt meg a tanulástól. Feleségével munka mellett közösen jelentkeztek a Szegedi Pedagógiai Főiskolára, ahol felnőtt oktatásban képeztek tanárokat. Egymást támogatva végezték el a matematika, fizika, kémia szakot – sorolta Dezső bácsi. Büszkén mesélt feleségéről is, akivel együtt tanítottak a tanyai iskolában: az alsó négy osztályt a felesége, a felső négy osztályt pedig Dezső bácsi.

Több mint tíz évig tanították a tömörkényi tanyavilágban élő gyermekeket.

1956 után, amikor felkavarodott a világ, megpróbált Félegyházára kerülni, mert a szülei akkor már elég korosak voltak. Ő végül Kunszállásra, a felesége pedig az Izsáki úti iskolába került, onnan a Kossuth Lajos Általános Iskolába, majd pedig a Bajcsy iskolába, ahol igazgatóhelyettesként, később igazgatóként végezte áldozatos munkáját.

Dezső bácsi négy év Kunszálláson eltöltött idő után a félegyházi ipari szakmunkásképzőben kezdett dolgozni. Huszonnégy évig, nyugdíjazásáig tanított anyagismeretet, munkavédelmet és kémiát esztergályos-, női szabó, autó­szerelő-, fodrász-, karosszérialakatos-, kovács-, cipésztanulóknak. Diákjaitól a nyári szünetben sem tudott megválni: tizenhét évig járt a gyerekekkel a Bükkbe táborozni. Mint mondta, sátorban laktak, fűből készítettek fekhelyet és maguknak főztek.

Hetvenkét év házasságban

Dezső bácsi feleségéről is nagy szeretettel mesélt. Elmondta, 72 év házasságot éltek meg együtt boldogságban. Ilona súlyos betegsége miatt költöztek be az otthonba, ahol tavaly tavasszal halt meg. – Ilona halála után értettem meg igazán a feleség szó értelmét – mondta könnybe borult szemmel Dezső bácsi, aki szerencsére özvegységében sem magányos, hiszen szerető család támogatja. Két lánya, hat unokája és négy dédunokája nagy szeretettel gondoskodnak róla, mint mondta, a lelküket kiteszik érte.