Bánáti Csaba az utolsó csavarjáig ismeri a legendás harckocsit

Bánáti Csaba katonacsaládba született, dédnagyapja honvédelmi miniszter volt az Osztrák–Magyar Monarchia idején, édesapja főhadnagyként szolgált a Magyar Királyi Hadseregben. A fiatalembertől tehát nem volt idegen az egyenruha, így bevonulását követően úgy döntött, a katonaságot választja hivatásul.

– Hatvanegy éve, 1960-ban vonultam be a kiskunhalasi páncéltörő ezredhez, ahol őrvezetőként szolgáltam. Kilenc hónappal később jelentkeztem harckocsiszerelőnek. A szakképesítés megszerzése után harckocsiszerelő-beszabályzóként tevékenykedtem Kalocsán, a tiszthelyettesi iskola elvégzése után pedig Szabadszálláson – emlékezett vissza pályájának kezdetére Bánáti Csaba.

Az ambiciózus katonát rövid időn belül tanműhelyoktatónak nevezték ki. Bánáti Csaba a napi munka mellett nem röstellt iskolapadba ülni, a tiszti vizsgát a Zalka Máté Műszaki Főiskolán tette le.

– Mondhatni, fokonként haladtam felfelé a ranglétrán. Szakaszparancsnok, a páncélos alosztályon műszaki kiképzőtiszt, a harckocsi elektromos század, majd a tanműhely parancsnoka lettem. Harminckét, az oktatást végző tiszthelyettes került a kezem alá. Műszaki emberként a legfontosabb feladatomnak tekintettem, hogy maradéktalanul átadjam tudásomat és jó szakembereket képezzek ki. Elmondhatom, hogy úgy ismertem a tankokat, mint a tenyeremet. Legfőképpen a T–34-es harckocsit. Kollégáim egy alkalommal fogadást kötöttek rám, hogy három csavar közül ki tudom-e választani az orosz hernyótalpasba valót. Mondanom sem kell, hogy az veszített, aki ellenem fogadott – mesélte mosolyogva a nyugállományú őrnagy.

Bánáti Csaba a hazai katonák mellett tizenkét évig oktatott külföldieket, palesztinai, angolai, jemeni, afganisztáni, mozambiki hadfikat, megismertetve velük a páncélosok javításának csínját-bínját.

– A rendszerváltás után megszűnt a kiképzés, így a beosztásom is. Személyügyi alosztályvezetőként dolgoztam nyugdíjazásomig. A szabadszállási Honvéd Nyugdíjas Klubba Horváth Balázs, az akkori elnök kérésére léptem be. Először a pénzügyi ellenőrző bizottság, majd a felügyelő elnöki tisztet töltöttem be. Bár soha nem voltam profi sportoló, előszeretettel vettem és veszek részt a Honvéd Strázsa túrák megszervezésében. Hatvan év távlatából visszatekintve katonai pályámra, bizton állíthatom, hogy megérte. Tanítványaim ma is gyakran keresnek fel személyesen vagy telefonon, írnak rám az interneten hogylétem felől érdeklődve, felidézve a közös emlékeket – tette hozzá Bánáti Csaba nyugállományú őrnagy.

Számtalan elismerés járt a kiváló munkáért

Bánáti Csaba munkáját a rendszerváltásig nyolc esetben ismerte el a hadsereg vezetése. Megkapta többek között a Haza Szolgálatáért Emlékérem valamennyi fokozatát, az aranyat több alkalommal is. Nyugdíjazását követően Magyarország honvédelmi minisztere a Honvédelemért Kitüntető cím III., idén májusban pedig a II. fokozatával tüntette ki a nyugállományú katonatisztet.