Nagy kihívást teljesít Antóni Csaba, keceli műfordító

Amit a magyaroknak az Egri csillagok, az oroszoknak a Háború és béke, vagy az angoloknak a Hamlet, ugyanazt jelenti a kínaiaknak A három királyság története. A regény a legtöbb könyvszerető távol-keleti család könyvespolcán megtalálható. A szerző – Luo Guanzhong – akkor élt, amikor nálunk az Anjou-királyok, Károly Róbert és fia, Nagy Lajos uralkodtak. Egy alapítványi kiírást elnyerve az Édesvíz Kiadó három kötetben adja ki a regényt. Ennek példányait minden egyes városi és megyei könyvtár ingyenesen kapja meg. Az olvasók innét kikölcsönözhetik, akik azonban interneten olvasnák, azok e-book formájában tehetik ezt meg.

Antóni Csaba, a Kecelen élő sinológus, a 120 fejezetből álló, hétszáz éves regényfolyam első kötetének – amely tavaly jelent meg – a lektora volt. A kiadó közben megbízta azzal, hogy a második, majd pedig a harmadik kötetet is ő fordítsa le. A második rész decem­berben került a nyomdába.

E-boo­kon hamarosan ez is olvasható, akárcsak az első kötet.

A három királyság története a magyarul is megjelent Vízparti történet, A vörös szoba álma és a Nyugati utazás mellett a „négy klasszikus” kínai nagyregény egyike. A négy alkotás közül azonban ezt tartják a legelsőnek és a „legkínaibb” kínai regénynek. A 120 fejezetből álló monumentális alkotás különálló történetek, néhol lazán, néhol szorosabban egymáshoz kötődő láncolata. Közös vonásuk, hogy a tettek és a cselekedetek megítélése valamilyen formában mindig a konfuciánus értékrend – például igazságosság, emberiség, szülőtisztelet, erényesség – szerint történik.

A mű másik sajátossága a rengeteg szereplő, akik szabadon járnak-kelnek a történetben. Bár rengeteg történelmi eseményt foglal magában – amelyet helytállóságát a modern történelemtudomány utóbb igazolta –, a regény korántsem egy történelmi alapossággal megírt egyenes idősíkú krónika, sokkal inkább annak a néhány kiemelt szereplőnek, főhősnek az életét és kalandjait elbeszélő, elregélő „tízezer színű” tabló, akik a bemutatott történelmi időszak főszereplői voltak.

A műfordító elmondta, nagyon közel kerül az ember a szereplőkhöz a fordítás során. Jelen időben fogalmazott, mivel a harmadik kötet magyarra történő átültetése ezekben a hónapokban történik.

A regény a kínaiak gondolkodásmódját, értékrendszerét, a világról alkotott képét mutatja be a 200 fő- és a több mint 900 mellékszereplő sorsán,

és az i. sz. 3. századon átívelő történelmi eseményeken keresztül.

– Aki elolvassa a három kötetet, az nemcsak egy kalandos, véres és izgalmas korszakba pillanthat be, de jobban megértheti, hogy mit képvisel ma Kína a világban. Közelebb kerülhet hozzá ez a titokzatosnak tűnő kultúra, amely már századokkal korábban egészen más, számunkra még ma is elképzelhetetlenül nagy léptékekben gondolkozott és cselekedett, mind térben, mind időben – mondta Antóni Csaba sinológus.

A regény számos tanulságos történetet tár az olvasók elé, például a rejtett erényességről

Részlet a könyvből. – Azzal bizony nagy hibát követnél el! Emlékezz a Hiányzó fejdíszzsinór történetére, ami a Tavaszok és őszök korszakában esett meg! El is mondom neked elejétől a végéig okulásképpen:

„Történt, hogy Zhuang, Chu fejedelme mulatságot rendezett minisztereinek. Az alkonyat közeledtével sokan igencsak megittasodtak a bortól. Egyszerre csak egy széllökés elfútta mind a mécseseket. Egy arcátlan vendég a sötétség leple alatt megragadta a fejedelem hitvesének ruháját. Az asszony odakapott, megragadta a pimaszkodó fejdíszének zsinórját, s letépte róla. Mondta is a fejedelemnek: – Mikor kihunytak mind a mécsesek, valaki megragadott a ruhámnál fogva. De én letéptem a zsinórt, ami egyben tartja a fejdíszét. Hozass hát egy mécsest nyomban, hogy láthassam, kinek hiányzik a fejdíszzsinórja!

– Ezeket a férfiúkat én kínáltam borral, miattam ittasodtak meg, s ezért feledkezhettek meg az illő viselkedésről. Hogyan is alázhatnám meg nyugodt szívvel egyiküket, csak azért, hogy bizonyítsam feleségem erényét? – felelte a fejedelem, azzal hivatalnokaihoz fordult, s így utasította őket: – Ti mind, akik most velem mulatoztok, figyeljetek a szavamra! Ha lenne köztetek valaki, aki nem volna hajlandó kioldani a zsinórt, ami fejdíszét tartja, az bizony nagy szomorúságot okozna nekem!

A miniszterek, voltak vagy százan, erre mind kioldották fejdíszeik zsinórjait. Ekkor újra meggyújtották a mécseseket. A fejedelem alattvalói mind igen örvendeztek, s folytatódott a mulatozás. Három évvel később Jin fejedelemség hadakat küldött Chu földjére. A fejedelem egyik minisztere folyvást az első sorban tüsténkedett. Nem félve a halált, ötször is összecsapott az ellenséggel, mindannyiszor megfutamítva őket. Zhuang fejedelem ezt

felettébb különösnek találta. Meg is kérdezte tőle:

– Magam nem vagyok különösképpen erényes férfi; különleges kegyekkel se halmoztalak el. Miért küzdesz hát úgy, mintha az életed múlna rajta?

Alattvalója így felelt: – Nekem már régen kijárt volna a halál. Néhány éve esett meg, hogy megittasodva megfeledkeztem az illendőségről. Felséged akkor önmérsékletet mutatott, s nem juttatott hóhérkézre. Azóta sem mertem nyíltan meghálálni nagylelkűséged. Inkább haljak tízezerszeres kínhalált, fullasszam meg az ellent saját véremben, mert én voltam az arcátlan vendég, akinek azon az éjszakán letépték a fejdíszzsinórját.

A Jin sereg csúfosan megfutott, Chu hatalma pedig megerősödött. A tanúság mindebből az, hogy a rejtett erényesség nyílt jutalmat eredményez.”