Hódok rágják a fákat a Gemenci-erdőben

A tavaszias idő sokakat túrázásra vagy egy kis sétára hívogatott ezekben a napokban. A Duna–Dráva Nemzeti Park gemenci paradicsoma kedvenc helye a bajaiaknak és az ide látogató turistáknak. Akik nem törődtek a sárral és gyalogosan vágtak neki a Gemenci-erdőnek, több helyen találkozhattak a Vén-Duna mentén hódok rágta fákkal. Friss és régi harapásnyomokkal. Utánajártunk, hogy mi a véleménye erről a természetvédőknek, káros vagy nem a hód munkálkodása, és egyáltalán mióta emelkedett meg a hódpopuláció a környéken.

Barkúti Balázs tapasztalt „gemencológus” szerint meglódult a hódállomány az utóbbi időben, több helyen komplett erdőrészek dőlnek be a vízbe, és sokaknak megfordult már a fejében, hogy ez most káros vagy nem káros, amit a hódok művelnek.

– Teljesen józan paraszti ésszel is az ember úgy érzi, hogy a hódok túl sok fát rágnak ki és döntenek be, de a nemzeti parkban lévő fa éppen erre való, szerintem. A hódoknak egyfajta ökológiai szerepe itt nagyon jól megmutatkozik. A bedőlt ágak a víz alatt nagyon jó haltartó helyeket eredményeznek, a vízi élővilágnak nagyon kedveznek, a halak ívásának is. Sok ragadozó halfaj nagyon szereti ezt, nagyon jó életkörülményeket teremtenek így a hódok. Ugyanígy egyébként az erdőben láthatóak a lábon hagyott fák. Ha az ember kicsit többet sétál, láthat olyat is, hogy a hód körberágja a fákat és lábon álló holt fák keletkeznek. Ezek a fák elszáradnak, megszűnik a tápanyagellátás és ezeket a fákat a harkályok nagyon szeretik. Odúkat fúrnak bele és oda madarak költöznek. A teljes ökoszisztéma minden szereplője ezeket a holtfákat használja. Úgy szoktam fogalmazni, hogy

„panellakást” hoznak létre ezek a hódok,

amiknek az erdei környezetben van helyük és jelentőségük – mondta Barkúti Balázs.

A szakember elmondta, a természetes erdőkben is normális, hogy vannak kiszáradt fák. Egy ilyen területen, mint például a Gemenci-erdőben, ahol ültetett fák vannak, erőteljes erdőgazdálkodást végeznek. A természetes erdőkép létrehozásához pedig hozzájárulnak a hódok.

A hódokat azért telepítették be anno, hogy növeljék a biodiverzitást. Az 1850-es évekre azonban kipusztult a hód az egész Kárpát-­medencében. Ennek az volt az oka, hogy böjt idején negyven napon keresztül nem lehetett húst enni, halat vagy vízi élőlényt viszont igen. A hódokat ezért ekkor lecsapdázták és elfogyasztották. Mint mesélte, még a kalocsai érsek asztalán is ott volt a hódhús anno, böjti eledelként. Bárkúti Balázs hozzátette, hogy fogyasztható a hódhús, rendkívül finom, tiszta, de sokan keverik a vidrával. Olyan csemege, amit Kanadában manapság is fogyasztanak.

A sikeres újratelepítésnek köszönhetően ma már jóval nagyobb a hazai hódpopuláció.

– Hazánkban is téma, hogy annyira elszaporodtak a hódok, hogy valamilyen módon állományszabályozást kellene végezni. A német, illetve osztrák gyakorlatban hódmenedzsereket alkalmaznak, akik monitorozzák, hogy az adott területen mennyi hód él, és engedélyek birtokában csökkentik a létszámot – mondta el a szakember.

Népszerű a víziturizmus a térségben

A Vén-Duna partján bárki megcsodálhatja a hódok kitartását, tevékenységét.

– Nagyon jó kis ösvény van a Vén-Duna partján, persze sajnos vízre kell szállni, de ezek így nagyon jól megközelíthető részek. Nyáron sok túrát vezetünk ezeken a helyeken, de kajakos, evezős túrát is sokan szerveznek errefelé. A víziturizmus nagyon berobbant az utóbbi időben – rész­letezte Barkúti Balázs.