A márciusi ifjak áldozathozatalára emlékeztek Kiskunhalason

Kovács Teodóra, a helyi református gyülekezet lelkésze ünnepi gondolataival emlékeztetett, hogy százhetvenkét évvel ezelőtt az értelmiség kimondta azt, ami az egész ország szívét feszítette. Így jobbágy, paraszt, egyetemista, polgár, nagybirtokos, tudós és művész együtt indultak el, hogy cselekedjenek.

– Meg akarták változtatni mindazt, amit mindenki rossznak gondolt. Az, ami ott és akkor elindult, nemzeti történelmünk egyik legszebb napjává vált. Amiben hittek, amit reméltek, ahhoz hozzátették cselekedeteiket, ami a kegyetlen megtorlás ellenére is előkészítette egy bölcs kiegyezés lehetőségét – hangsúlyozta.

A lelkipásztor egyfajta hitvallást fogalmazott meg beszédében a márciusi események jelképévé vált kokárda nemzeti színei kapcsán. – Beszédes színek ezek, mindegyik megszólít az ünnepen. A piros, a szív szimbóluma számomra, minden azon múlik, mi van a szívünkben. Elutasítóak, kemények vagy a másik ember felé békességet, szeretetet mutatók leszünk-e. A piros szín emellett az áldozat szimbóluma is. A szívemben döntöm el, vállalok-e időt és erőt nem sajnálva áldozatot a közösségért. A fehér a megtisztulás színe, amit az önzés elengedésével, mások javának folyamatos szolgálatával érhetünk el. Ezek együtt vezetnek majd a zöld színhez, a szabadság jelképéhez – mondta.

Az ünnepi beszéd után a jelenlévők közösen szavalták el Petőfi Sándor Nemzeti Dal című alkotását, majd a Thorma János Múzeumban, a névadó Talpra Magyar című festménye előtt helyezték el az emlékezés koszorúit és virágait.

Az eredeti tervek szerint a városi ünnepség részeként a Kiskunhalasi Református Kollégium Központi Általános Iskola diákjai adtak volna műsort, a koronavírus miatti elővigyázatossági okokból azonban a gyerekek nem vettek részt az eseményen. A Halas Televízió nézőközönség nélkül, előzetesen rögzítette műsorukat a Városi Filmszínházban, amit ma este 9 órakor levetítenek.