2020.01.11. 20:00
Csőtörés miatt úrasztali terítők áztak el a Ráday Múzeumban
Szerda hajnalban riasztott a tűzjelző a kecskeméti Ráday Múzeumban. Dr. Fogarasi Zsuzsa igazgató rettenetes perceket élt meg a telefonhívás után, de kiderült, hogy szerencsére egy távhővezeték repedt meg, és emiatt forró gőz árasztotta el a textilraktárat.
Fotó: Hraskó István
Szerda hajnalban beindult a Ráday Múzeum tűzjelző rendszere. Dr. Fogarasi Zsuzsanna igazgatót a tűzoltók értesítették, és bár az időpont szokatlan volt, a hívás pedig rejtett számról érkezett, ő azonnal felvette a telefont.
– Rettenetes képek kavarogtak előttem, képzeletemben már lángokban láttam az épületet – idézte fel az igazgató, hozzátéve: természetesen eszébe jutott a tavaly januári budapesti eset, amikor anyaintézményük, a Károli Gáspár Református Egyetem Ráday utcai kollégiumát gyújtotta fel három fiatal, egy ember halálát és a Ráday Gyűjtemény valamint Levéltár anyagának nagyfokú károsodását okozva. Attól tartott, hogy náluk is hasonló tragédia fenyeget.
A tűzoltók lementek a pincébe, és ekkor kiderült: nem füst, hanem a hő és a gőz miatt indult be a készülék, ugyanis a Kálvin téren valamikor korábban eltört egy távhővezeték, és a forró víz a cső és szigetelése között először lassan beszivárgott, majd egyre erőteljesebben betört a textilraktárba.
– A tűzoltók mind szakmailag, mind emberileg hihetetlenül magas színvonalon végezték munkájukat. Addig nem is hagyták el a múzeumot, amíg nem sikerült elzáratnunk a rossz távhővezetéket. Ezután vízporszívóval, majd felmosó ruhával felszedtük a vizet, a mozdítható tárgyakat felhordtuk a földszintre. Három páramentesítőnk mellé egy nagy teljesítményű ipari készüléket béreltünk és üzemeltünk be, így egy nap alatt visszaállt a helyiségekben az ideális páratartalom – vezet körbe dr. Fogarasi Zsuzsa a pincében.
– Úgy gondolom, hogy minden tekintetben nagyon szerencsések vagyunk. Elsősorban abban, hogy nálunk nem lángok pusztítottak, mint a Ráday kollégiumban. Vagy ha hideg víz árasztotta volna el a termet, akkor azt valószínűleg délelőtt 10 órai nyitásunkig nem is vesszük észre, és akkor nem 10-15 centiméter magasan állt volna, hanem akár 50-60 centiméteren. A jól záró tűzgátló ajtók megakadályozták, hogy a forró gőz és a víz a többi terembe is betörjön, így egy helyiség károsodott igazán – látja meg az ijesztő nap pozitívumait az igazgató.
Mivel az ásványgyűjtemény ugyancsak pincében lévő raktárát felújítják, így az ott tárolt könyvek bedobozolva az elárasztott terem padlóján voltak, ezek eláztak, akárcsak néhány kerámiás-porcelános doboz, amelyek a Ráday Gyűjteményből érkeztek megőrzésre. A könyvek nagyobb része kiszárítható, néhány kerámia a kármentési munkálatok közben összetört. Károsodott még a tárolók, bútorok lábazata, és ugyan a víz nem érte el a hengerekre felcsavart úrasztali terítőket, de a gőz átitatta őket. Így most a múzeum gyakorlatilag összes állványán, asztalán, székén és vitrinjén, sőt a földön is ezek száradnak (több mint kétszáz darabról van szó). Fogarasi Zsuzsától megtudtuk, a terítők között vannak kiemelten védettek, amelyek nyomtatási technikájuk, alapanyaguk, arany-ezüstszálas hímzésük miatt nagyon értékesek. De gyakorlatilag mindegyik pótolhatatlan, hiszen egy-egy református gyülekezet múltbeli fontos eseményeinek, az úrvacsoráknak az emlékeit őrzik. A kár összegét az igazgató 500 ezer és 1 millió forint közé becsüli, de természetesen a múzeumnak van biztosítása, így kártérítésre számíthatnak.