Szemeteskonténeren át vezet az út egymás megismeréséhez

A Grimm testvérek által lejegyzett mesében a királylány egy aranygolyót ejt a kútba (patakba), amit végül egy csúf béka hoz fel, cserébe azt kérve a kisasszonytól, hogy fogadja pajtásává, ossza meg vele tányérját, poharát és ágyát is.

Magdalena Miteva előadásában egy magányos nő a kulcsát dobja ki véletlenül a kukába, és csak úgy tudja visszaszerezni, ha a háza előtti szemetes konténert végigkutatja – ehhez viszont nincs gusztusa. A konténerben egy férfi lakik, aki „otthonát” egyáltalán nem annak látja, aminek tűnik, hanem – a rendező szavai szerint – egy csodálatos világnak, királyságnak, ahol szabad, mint a madár, és játszhat, mint egy gyerek.

Már ennyiből is kiderülhet, hogy a bolgár rendezőnő meglehetősen új köntösben állította színpadra az ismert mesét, amelyhez nem mellesleg ő készítette a bábokat is. A darabban a környezetvédelem is megjelenik: a szemeteskonténerről már esett szó, és a Szörényi Júlia által alakított női szereplő, a királylány útja a papír, műanyag és fém királyságon át vezet.

Talán nem árulunk el nagy titkot, ha megemlítjük, hogy a kulcsot végül is megtalálják, a királylány kitárja a szívét, és rájönnek, hogy nincs is szükség zárakra. A béka szerepében Ivanics Tamást láthatja a közönség, míg a narrátor Dénes Emőke.

Magdalena Miteva nyáron kapta a felkérést a Cirókától, hogy készítsen a kecskeméti bábszínházban egy előadást. A Békakirályfi már készen volt, igaz, kétszereplős változatban, ezt dolgozta át három színészre, és mint elmondta, ettől teljesen megváltozott a szerkezete. A Grimm-mese egyébként az egyik nagy kedvence a bolgár rendezőnek.

– A darab lényege, hogy két, egymástól teljesen különböző ember hogyan hangolódhat rá egymásra, miként találják meg a közös hangot, érintik meg egymás lelkét, és hogyan szövődhet köztük erős kapcsolat. Ki a szegény, ki a gazdag, ki a szabad, ki él kötöttségek között – ezek a visszatérő kérdések. Csak szeretni kell, megérteni egymást, ennyi az egész. Ez a legfontosabb üzenet, amit a gyerekekre hagyhatunk – mondta el a darab rendezője, Magdalena Miteva, aki arra törekedett, hogy ne legyen direkt didaktikus, szájbarágós az előadás. Reményei szerint a kisiskolás gyerekek mellett minél több felnőtt is megnézi, mert úgy véli, őket is szórakoztatni fogja, csak el kell engedniük a képzeletüket, és nyitottnak kell lenniük a játékra.

A bolgár rendező kedveli a piacot

A rendezőtől azt is megtudtuk, hogy neki is és a színészeknek is nagy kihívás volt együtt dolgozni, ő ugyanis nem híve a szövegcentrikusságnak, inkább a bábok mozgatására, a testbeszédre, az improvizációra helyez nagyobb hangsúlyt – mondván, a gyerekek a bábszínházban (is) inkább a látványra, és nem a beszédre figyelnek. Azt is elárulta, hogy imádja Kecskemétet, a Ciróka Bábszínház otthonos közegét és a környéket, főleg a piacot.