Nagykőrös / Felsőlajos

2019.03.26. 11:30

Három kecske volt az első lakó, immár vízilóházat is építenek

„Ha látjuk, hogy egy icipici esély is van, nem szabad feladni” – vallja Tóth Tibor, a felsőlajosi Magánzoo alapító-tulajdonosa, aki a nagykőrösi könyvtár beszélgetős est sorozatának vendége volt. Harmincévesen úgy döntött, élete álma egy saját állatkert létrehozása. Az álom egy szemétteleppel kezdődött, majd küzdelemmel, szenvedéllyel és kitartással valósággá vált.

Koós Kata

Tavaly májusban születtek a fehér tigriskölykök a felsőlajosi állatkertben

Forrás: Petőfi Népe

Fotó: Bús Csaba

Tóth Tibor, a felsőlajosi Magánzoo állatkert alapítója volt a nagykőrösi Üzenetek a könyvtárban elnevezésű, beszélgetős előadás-sorozat legutóbbi vendége a napokban. A rendezvénynek ez alkalommal is a Szabó Károly Városi Könyvtár adott otthont, az est házigazdája pedig Juhász Nándor, a Nagykőrösi Arany János Kulturális Központ igazgatóhelyettese volt.

– A Magánzoo-szto­ri egy remek példa arra, hogyha valamit igazi szenvedéllyel akar az ember, akkor azt előbb vagy utóbb el fogja érni – kezdte a beszélgetést a rendezvénysorozat ötlet- és házigazdája.

Tóth Tiborban harmincas évei elején fogalmazódott meg egy saját állatkert álma.

– Salgótarjánban találkoztam egy pici tigrissel. Azonnal tökéletes kapcsolat jött létre a lelkünk között. Tulajdonképpen legelőször nem is az állatkert volt az álmom, hanem, hogy legyen egy kistigrisem. Ami persze nem lehet máshogy, csak, ha állatkertem lesz – kezdett bele különleges történetébe, melynek elején elmondása alapján senki, még családja sem hitte el, hogy álma egyszer valóban megvalósulhat. Környezete bizalmatlansága azonban korántsem szegte kedvét, a 90-es évek elején ötletével felkereste az abonyi önkormányzatot.

– Bementem a polgármesterhez és elmondtam neki, hogy nagyon szeretnék egy állatkertet, mert tudom, hogy ez az én utam. Kérésemet a képviselők elé vitte. Harminchárom évesen megszeppenve álltam a 18 tagú testület előtt, akik bombáztak a kérdéseikkel, melyekre akkor még nem tudtam a válaszokat – mondta. Három évig érlelte magában a gondolatot, azt követően pedig már senki és semmi nem tudta vissza­tartani.

– Megtaláltam a válaszokat, így újra és újra döngettem a testület ajtaját – közölte. Ezek után öt évre kibérelte az abonyi parkerdőt, melyet a lakosság szeméttelepként használt, kamionszámra állt benne a hulladék.

Az állatkert első lakói kecskék voltak, szám szerint három.

– Az első kecskét Tóth Gyulának neveztük el. Majd a nyíregyházi állatkertben útban volt egy amerikai vadszamár, úgynevezett kulán, hát elhoztam. Betévedt hozzánk egy őzike is, majd tettem melléjük egy szürke marhát és három lovat – fejtette ki. Az első állatok különbözőségük ellenére közös helyen éldegéltek, ugyanis akkor még mindössze egy kifutója volt az állatkertnek. Tóth Tibor egy személyben volt tulajdonos, biztonsági őr, állatápoló, etető és persze showman a látogatók számára.

Nemcsak az első lakó, de a legnagyobb üzlet kitüntető cím birtokosa is egy kecske a Magánzoo történetében. Egy szeptemberi estén egy idős néni érkezett az állatkertbe.

– Nagyon szegények voltunk. A néni elmondta, hogy nincs pénze téli tüzelőre. Van viszont egy kecskéje, amit eladna nekem. Mondtam neki, hogy éhes száj van itt elegendő, nem kell még egy – mesélte. A néni azonban tovább erősködött és bizonygatta, milyen értékes, szerethető és különleges jószága, a szánentáli, herélt kecske.

– Na, erre mondtam neki, hogy az még hasznot sem hajt, hiszen nem fog elleni, nem ad tejet. Minek nekem? – folytatta a történetet. A néni erre cserét ajánlott gyomorfekélyére hivatkozva, ugyanis úgy hallotta, arra nagyon jó a kecsketej. Odaadja a hímet egy nőstényért. Tóth Tibornak ez sem jelentett túl jó üzletet, ugyanis az árkülönbség óriási egy herélt és egy fejőskecske között, végül mégis rábólintott, hogy megnézi azt a különleges ­jószágot.

– Elmentem még aznap este a nénihez. Szürkület volt, és a kapuban láttam, ahogy egy nagy gebe, vörös, rettentően csúnya, borzalmas lény néz ki rám. A fejét félretartotta, hogy játsszak vele. Mondtam a néninek, hogy én ezt nem merem hazavinni, mert a feleségem elzavar. Erre ő közölte, hogy ennek a kecskének nem a külseje szép, hanem a lelke gyönyörű. Ez egy csodakecske – emlékezett vissza nevetve. A csereüzlet végül megköttetett, majd kiderült, a néninek végig igaza volt.

– Hazavittem Gerzsont, és a két gyerekem beleszeretett. Nagyjából nyolc évet élt még velünk. Ő volt az első, akit rettenetesen megsirattunk. Gerzson a világ legcsodálatosabb kecskéje volt. Életem legnagyobb üzlete. Két lábra állt, mikor valaki odament hozzá, a mellső lábait a vállára tette, és ölelte – idézte fel.

Tóth Tiborral (balról) Juhász Nándor beszélgetett a nagykőrösi könyvtár rendezvényén
Fotó: Koós Kata / Petőfi Népe

Az állatkert nem hozta a várt hasznot Tóth Tibor és családja számára, akik néhány évvel az ötlet megszületése után már teljes mellszélességgel támogatták a családfőt.

– Kínlódtunk, szenvedtünk, nem ment az állatkert. 2003–2004 környékén mondtam a feleségemnek, hogy oroszlánt kellene venni. Mondanom sem kell, mennyire örült az ötletnek – mesélte. Sok engedélyeztetési huzavona után, 2005-ben megérkezett a Magánzooba az oroszlánpár, melynek 2007-ben kölyke született.

A kölyök a Mungo nevet kapta, mely egy afrikai szent neve. Tóth Tibor Mungo érkezését megelőzően még soha nem látott újszülött oroszlánt, így igencsak megdöbbentette az első találkozás kedvencével.

– Egy kisoroszlán 60–70 dekagrammal születik. Mint az öklöm, akkora. Lábak helyett egy-két centiméteres csonkjai vannak, fülek helyett csak kis lyukak tátonganak. Mikor Mungo megszületett, néztük a feleségemmel, hogy talán elvetélt az anyja. Nyitott szeme volt, ezért végül is arra jutottunk, hogy csak oroszlán, hiszen van szeme – mondta. A kölyköt el kellett választaniuk anyjától, hogy apja játékból, véletlenül nehogy bántsa. A kicsiről Tóth Tibor és felesége gondoskodott.

Mungo háromhetes korában komolyan megbetegedett, minek kapcsán Tóth Tibor ismét bizonyságot tett nem mindennapi kitartásáról, hitéről és elszántságáról. Állatorvoshoz vitte, aki az aprócska kölykön nem tudott segíteni. Magas láza volt, és ki volt száradva. Pöttöm lábaiba pedig sehogy sem lehetett bevezetni az infúziót.

– Kértem az orvost, hogy rakja össze nekem, ami kell. Nem tudott lerázni: adni akart fél liter infúziót. Mondtam, hogy adjon vagy három litert, erre felkérdezett, hogy mit akarok, megfürdetni? – idézte fel. Végül minden szükséges eszközt megkapott, és hazavitte a beteg oroszlánkölyköt.

– Letettem a konyhaasztalra, és a feleségemmel nagy nehezen bevezettük a hátbőre alá a tűt. Az orvos azt mondta, hogy annyira pici a test, hogy 3-5 milliliternél többet nem szabad beleengedni, mert különben az infúziótól pusztul el. Volt egy 25 milliliteres fecskendőm, azt kötöttem be a hátbőr alá, és becsöpögtettem. Mivel ki volt száradva, nem tudott felszívódni az anyag, így gyakorlatilag egy teve lett belőle: óriási púpja nőtt. Úgy voltunk vele, innentől kezdve nincs tovább. Lementünk búslakodni a büfébe – mesélte. Rövid idő múlva Tóth Tibor visszaindult, hogy eltemesse Mungót.

– Visszamentem, és elmúlt a púpja. Gyorsan szúrtunk újra, és ezt csináltuk három napon keresztül, kétóránként – fejtette ki. Küzdelmük nem volt hiábavaló, ugyanis Mungo a mai napig él és jól van. – Ha látjuk, hogy egy icipici esély is van, nem szabad feladni – tette hozzá.

A kisoroszlán pillanatok alatt a látogatók kedvencévé vált, akiknek száma Mungo érkezését követően jelentősen megnőtt.

– Mungo nem is oroszlán, birka. Vadidegenek jöttek hozzá, fogták a farkát, szaladgált és játszott az emberekkel – mondta. Hogy legyen társa, együtt élt a család kutyájával, Bogival. Ahogy Tóth Tiborra, úgy a kutyára is fajtársként tekintett, Bogi pedig viszonozta a megtiszteltetést.

– A szukakutya úgy viselkedett, mint egy oroszlán. Az övé volt először a táplálék. Úgy elzavarta Mungót, azt a nyámnyilát, hogy csak na. Másik részről pedig tudni kell, hogy az oroszlán nagyon vigyáz a karmaira, minden este megtisztogatja, mint a házi macska. Nem ás, nem kapar, mint a kutya. Mungo ezzel szemben úgy ásott, mint Bogi. Egy óra alatt egy köbméteres gödröt kotort ki. Brutális gyerek volt – emlékezett vissza nevetve gazdája.

Tavaly májusban születtek a fehér tigriskölykök a felsőlajosi állatkertben
Fotó: Bús Csaba / Petőfi Népe

Az állatkert 2015-ben Abonyból Felsőlajosra költözött. Új helyükön, a homokos talajon azonnal otthon érezték magukat az állatok.

– Ennél jobb választás nem is lehetett volna. Mentünk, mentünk előre, és ma ott tartunk, ahol. Közel százezer látogatónál – mondta, majd elárulta: legújabb lakójuk Aida, a tevecsikó, aki március 19-én jött világra. Emellett jelenleg egy vízilóház épül, ugyanis úgy néz ki, rájuk mosolygott a szerencse és újfent lesz vízilova a felsőlajosi állatkertnek.

A nagy álom az állatkert nyitása után 16 évvel teljesült be

Tóth Tibor legnagyobb álma, egy kistigris beszerzése a kezdet után 16 évvel teljesült. – Negyven állatkertnek küldtük szét a levelet, hogy szeretnénk szibériai tigriseket. Három év múlva eljött hozzánk Romániá­ból egy igencsak ápolatlan kinézetű ember, akiről kiderült, hogy állatkert-igazgató. Próbálta elmagyarázni, tudja, hogy én keresek szibériai tigrist, és tudnánk cserélni. Leírtuk, hogy mit kap két tigrisért cserébe. Aláírtuk, majd összegyűrte a papírt, zsebre vágta, és elment. Feleségemmel megállapítottuk, hogy erről ennyit, nem volt normális. Majd tíz perc múlva bejött az ajtón, kezében a nőstény kistigrissel – mesélte.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában