Gátér/Kiskunfélegyháza

2019.01.31. 07:00

A nyaklánc sokat elárult viselőjéről

Néhány évtizede még a népviselettel együtt hordott nyaklánc sok mindent elárult viselőjéről. Lehetett tudni, hogy a nő hány éves, férjezett-e és hány gyermeke van. A mai nyakláncoknak nincs már ilyen mondanivalójuk, a hölgyek csupán díszítésként hordják. Szerencsére azonban a hagyomány és a divat ma is jól megfér egymás mellett.

Vajda Piroska

Mónika gyermekeinek is szeretné továbbadni a gyöngyfűzésben szerzett tudását

Samu Mónika gyöngyfűzőnek eltökélt célja, hogy a tradíciót átörökítse a 21. századba. Olyan üveggyöngy ékszereket készít, melyek őrzik a hagyományokat és modernek is egyben, viselethez és farmerhez egyaránt illenek.

Mónika a gátéri Kismakkos Néptáncegyüttes táncosként került kapcsolatba a gyöngyfűzéssel.

– Az egyik néptánctáborban nyílt lehetőségem megismerkedni a nyaklánckészítéssel. Rögtön bele is szerettem. Először csak egyszerűbb láncokat fűztem, de folyamatosan kerestem az újabb kihívásokat. Kezdetben kép alapján csináltam a nyakláncokat, majd egyre jobban beleástam magam. A gyöngyfűzést ugyanis önképzéssel is el lehet sajátítani, hiszen manapság a világhálón remek letölthető anyagok várják a gyöngyösöket. Próbáltam ugyan személyes segítséget is kérni más gyöngyfűzőktől, de legtöbbször elutasításba ütköztem – mesélt a kezdetekről Mónika. Elmondta, időközben Gátérról Félegyházára költözött, de itt is folytatta a néptáncot és gyöngyfűzést is, a táncos lányok ugyanis újabb és újabb kérésekkel bombázták. Később a munka és gyermekei mellett hobbijára nem sok ideje jutott. Harmadik terhessége viszont nem volt zavartalan, emiatt keveset aludt és sokat idegeskedett. Egyfajta terápiaként vette elő újból a gyöngyöket.

– A fűzés megnyugtat, leköti a figyelmem, ahogy számolgatom a gyöngyöket. Éjszakákat töltöttem ezzel. Egy nyaklánc elkészítése több napot is igénybe vesz. Ma már magam tervezem az ékszereimet, először papírra vetem, aztán jöhet a gyöngy, a tű és a fonál – részletezte Mónika. Azt is elmondta, tagja a Duna–Tisza közi Népművészeti Egyesületnek és a napokban zsűriztette először az alkotásait. A zsűrizést természetesen siker koronázta.

– A következő célom, hogy megszerezzem a népi iparművész címet, szeretnék ugyanis komolyabban foglalkozni ezzel. Jelenleg a Hagyományok Házában tanulom a mesterséget, a tanfolyamon a gyakorlati fogások mellett a gyöngyfűzés történetét is megismerhetem. Nem mindegy ugyanis, hogy egy viselethez, milyen nyakláncot készítünk. A nyaklánc elárulja, hogy a viselője hány éves, hány gyermeke van, vagy férjezett-e. A sárközi nyakláncok a legsokoldalúbbak. Nagyon élénk színeket használnak, ám minél idősebb egy nő, annál sötétebb színű nyakláncot visel – mesélte Mónika, aki hozzátette, hogy a gyöngyfűzés története egyidős az emberiséggel, hiszen már az ősemberek is készítettek ékszereket.

Mónika gyermekeinek is szeretné továbbadni a gyöngyfűzésben szerzett tudását

Az első láncokat kagylókból, növények magvaiból és állatok fogaiból fűzték. Az is előfordult, hogy az ékszerek társadalmi rangot jelöltek, például bizonyos fajta fűzött ékszereket csak varázslók, sámánok, vagy a törzsek legidősebb vezetői viselhettek. Az ókori görögök és rómaiak a különleges ásványokból, féldrágakövekből készített ékszereket nagy becsben tartották, és különféle védelmező, egészségjavító tulajdonságokkal ruházták fel őket – ecsetelte Mónika.

A félegyházi gyöngyfűző alkotásait már több alkalommal is megcsodálhatta a nagyközönség, Mónika álma azonban, hogy egyszer önálló kiállítás keretében mutatkozhasson be. Azt is elárulta, hogy a gyöngyfűzés mellett horgolni is megtanult, sőt azt tervezi, hogy új otthonukba a szőnyegeket is maga szövi meg.

Mónika saját maga tervezi üveggyöngy ékszereit

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában