Külföldön aratott sikereket a kecskeméti hegedűművész

Hároméves korában kezdett ismerkedni Garasi Károly, kecskeméti hegedűművész a hangszerrel, melynek későbbi élete során mesterévé vált. Első találkozásuk azonban korántsem a hegedű rendeltetésszerű használata miatt vált feledhetetlen emlékké számára.

– Édesapám tudott valamennyire zenélni, így volt a családban egy háromnegyedes hegedű. Gyerekként ma­dzagot kötöttem a nyakára, és favonat vagy kisautó helyett azt húzogattam otthon. Majd a hasamhoz tettem, és ott próbáltam megszólaltatni. Édesapám ezt látva elkezdett okítani, hogy hogyan is kell helyesen tartani a hangszert – emlékezett vissza mosolyogva.

Szüleivel a Petőfi Sándor utcában laktak, mindössze ötven méterre a zeneiskolától. A kis távolság miatt gyermekként is egyedül járhatott az iskolába, ahol először zongorakurzusra íratták be szülei.

– A zongorát nem igazán tudtam megszeretni. Mikor édesanyám találkozott a zongoratanárnőmmel, és tudakolta, hogy haladok, a tanárnőm mondta neki, hogy ha néha ott vagyok, akkor próbálok figyelni. Át is írattak gyorsan hegedűre – mesélte, majd hozzátette: ekkor már tízéves volt, mely kor nézetei szerint már kicsit késő a hegedűtanulás elkezdéséhez.

– Általában 6-7 éves korban érdemes elkezdeni, mert a hegedű egy lassú fejlődésű hangszer, körülbelül 16 évet igényel. Nem úgy, mint például a bőgő, mely egy vicc szerint reggeltől délutánig elsajátítható – közölte nevetve.

Szorgalmának és tehetségének köszönhetően azonban gyorsan behozta „lemaradását”. Tizenöt éves korában a Szegedi Zenekonzervatóriumban folytatta tanulmányait, majd a budapesti Zeneművészeti Főiskolán szerzett diplomát.

– A főiskola után nehéz volt elhelyezkedni itthon. Találtam azonban egy közvetítő céget, mely segített külföldre jutnom, hiszen ez a rendszerváltás előtt nem volt egyszerű. Németországba, Detmold városába kerültem, az ottani főiskolán tanulhattam, mint vendégművész, majd a színház zenekarában játszottam. Három évet töltöttem ott – mondta.

Ezt követően Karlsruheba költözött, ahol az Állami Színház zenekarában játszott 38 éven keresztül.

– Fiatal koromban az volt a jó a zenekari művészi tevékenységben, hogy biztos állás volt. Ha az ember nem követett el valamiféle nagyon súlyos vétséget, amíg akart, ott maradhatott egy zenekarban. Ma a fiatalok ennek a stabilitásnak az érzését már nem igazán ismerik – mondta, majd hozzátette: más pozitívumai is akadtak annak, hogy németországi zenekarban játszott.

– Ötven nemzetiség volt jelen a színházban. Ha valakinek vitája volt a másikkal, akkor a zenekar vezetői behívták, és addig beszéltették őket egymással, míg békét nem kötöttek. Nagyon ügyeltek arra, hogy a munkahelyi légkör békés és egészséges legyen – fejtette ki.

A színházi munka mellett feleségével közösen Divertimento névvel szalonzenekart alapítottak, mellyel bejárták egész Németországot. Virtuóz, könnyed és üde dallamaik nagy sikert arattak szerte az országban. Elmondta: visszatekintve egyáltalán nem bánta meg, hogy a hegedűművészi pályát választotta, bár a zenészélet összességében nem könnyű hivatás.

– Reggel próbára mentem, mikor pedig a feleségem hazaért délután, indultam előadásra. Éveken keresztül így adogattuk egymásnak a kilincset. Heti egy szabadnapom volt, melyet a családdal tölthettem. Azonban akkor is akár fél órával az előadás előtt riaszthattak, ha helyettesíteni kellett egy kollégát – mondta.

Évente körülbelül hat alkalommal látogatott Magyarországra. Elmondása alapján 2011-ben azonban, mikor nyugdíjba ment, honvágya miatt nem is volt kérdés számára, hogy nyugdíjas éveit szülővárosában, Kecskeméten töltse. A hegedűművész november 7-én ünnepli majd hetvenedik születésnapját. Manapság már csupán szomszédai hallhatják olykor virtuóz hegedűjátékát, azonban a város jelentős zenei eseményein mindig részt vesz.

– Mostanában elsősorban kertészkedem, de néha azért még kezembe veszem a hegedűt, és nosztalgiázom egy kicsit. Nagyon más csak úgy magamnak játszani. Olykor nagyon hiányoznak a fellépések – árulta el a nyugdíjas hegedűművész, majd hozzátette: mikor előveszi hangszerét, legszívesebben Paganini műveit játssza, mert elmondása alapján egy hegedűművész számára e dallamok jelentik a legnagyobb kihívást.

Domingóval is koncertezett

A kecskeméti származású hegedűművész legnagyobb élményeként azt határozta meg, mikor a „Három tenor” egyikével léphetett fel. – A ’90-es években Svájcban Placido Domingóval koncertezhettem együtt. Hihetetlenül inspiráló volt számomra, hogy néhány méterre állt és énekelt előttem. Felejthetetlen, és vitathatatlanul pályám legszebb élménye volt – mondta Garasi Károly.