Körözött bűnözőket kerestünk a rendőrökkel

Hajnali négy óra. A levegő hűvös, a város csendes, az utcák még néptelenek, a rendőrség Batthyány utcai épülete is üresen ásítozik. Kivéve a legfelső emeletet, itt már élénk és jókedvű, bilinccsel és fegyverrel felszerelt nyomozók és járőrök – köztük két hölgy – fogadják az egyelőre még alacsonyabb fordulatszámon működő újságírót. Nincs azonban idő elmélázni, Molnár Lajos őrnagy, a Kecskeméti Rendőrkapitányság Akció Alosztályának vezetője pörgősen belefog az eligazításba.

A megyében három-négy havonta tartanak összehangolt körözési akciót az összes rendőrkapitányság részvételével, a csütörtöki is egy ilyen alkalom volt, és stílusosan a Vakáció fedőnevet kapta. Az ehhez hasonló műveletek célja elfogatóparanccsal körözött bűnözők, eltűnt személyek, gyermekotthonból megszökött tinédzserek felkutatása, de ezenkívül a rendőrök figyelme kiterjed a körözött – azaz általában lopott – gépkocsikra, motorokra, kerékpárokra is. Mindig felállítanak egy ellenőrző-áteresztő pontot – most éppen a Budai úton, a Tesco áruháznál –, ahol a járőrök szúrópróbaszerűen megállítják a sofőröket, majd priorálják a járművet, a forgalmi engedélyt, a vezetőt és az utasokat, esetleg a gyanús, egyedi azonosítószámmal rendelkező tárgyakat. A nyomozók pedig hármasával-négyesével célirányosan mennek ki azokra a helyszínekre, ahol információik szerint el tudják fogni a célszemélyeket.

Kis kitérő: e sorok írója nem értette elsőre a zsaru szakzsargont, pedig röpködött pár ismerősen csengő, mégis fura kifejezés a beszélgetésekben. Úgyhogy amikor Molnár Lajos végzett a parancsok kiosztásával, a sajtóvendég kedvéért tolmácsolással folytatta. Tehát a priorálás nem jelent mást, mint a központi bűnügyi nyilvántartásokban való ellenőrzést, a járőr ezt rádión kéri az ügyeletestől, és ha a rendszer szerint minden rendben van, csak akkor engedi tovább az autót.

A rendőrök bevetés előtt megbeszélik azt is, hogy a mozgó csoportok hogyan fognak együttműködni, és mit lehet tudni a körözött bűnözőkről. Majd irány az udvar, és indulunk is három civil autóval.

Biztosra mennek, hogy senkinek se legyen baja

Az akciót természetesen alapos előkészítés is megelőzte – magyarázza immár az autóban Molnár Lajos, és helyettese, Balogh János főtörzsőrmester. A nyomozók feltérképezték, hol bujkálhatnak a célszemélyek, lehet-e náluk fegyver, milyen magatartásra lehet tőlük számítani, például előfordult-e már, hogy rendőrrel szemben ellenállást tanúsítottak. Adott esetben akár titkos információgyűjtést, titkosszolgálati eszközöket is bevetnek. Munkájuknak ez képezi a nagyobbik részét, hiszen így garantálható nagy biztonsággal, hogy elfogáskor lehetőség szerint ne sérüljön meg se a bűnöző, se egy vétlen civil, és természeten maguk a rendőrök se. Amíg bármilyen kockázat fennáll a körülmények vagy információhiány miatt, addig nem lépnek, kivéve persze, ha olyan fülest kapnak, hogy a körözött szökni akar. Az élet persze még a gondos tervezés ellenére is tartogathat meglepetéseket: márciusban egy Hala­si úti szűk lakásban egy korábban veszélytelennek talált fiatal férfi rátámadt a nyomozókra, egyiküket megrúgta, egy másikat pedig fojtogatni kezdett. A rendőrök azonnal leszedték társukról az őrjöngő bűnözőt, majd előállították a kapitányságra. Ahogy arról korábban beszámoltunk, az ügyben hivatalos személy elleni erőszak miatt az ügyészség már vádat is emelt a férfi ellen.

Kell a rutin, hogy ne sötétben tapogatózzanak

Közben közeledünk az első, felsőcsalánosi helyszínhez. A lopások miatt körözött K. Zoltánt szeretnék az akciósok itt elfogni. A beszerzett információk szerint két tanya került képbe, ahol felbukkanhat, így az egységek kettéválnak, hogy aztán majd egyszerre menjenek be a házakhoz. Közben még Molnár Lajostól megtudjuk: az illető régóta Felsőcsalánosban él, azaz úgy ismeri a környéket, mint a tenyerét, rengeteg ismerőse, ilyen-olyan rokona, „bűnös kapcsolata” van, azaz szükség esetén több helyen befogadhatják. Persze, nem éppen tisztességes életvitele miatt pár haragost is szerzett az elmúlt években, ez viszont a zsaruk malmára hajthatja a vizet.

Magyarázatként azt is hozzáteszi az őrnagy, hogy az ilyen bűnözőknél rendkívül kevés a használható adat, hiszen hivatalos, állandó lakcímük már réges-rég nem aktuális, és „költözéskor” sem foglalkoznak olyan apróságokkal, mint az okmányirodai ügyintézés.

Bejelentett munkahellyel általában nem rendelkeznek, és családi viszonyaik gyakran kaotikusan áttekinthetetlenek. Így tényleg csak a terepen kapott információmorzsákból és múltbeli tapasztalataikból tudnak a rendőrök dolgozni, azaz nagyon jól jön a rutin, a felderítés, és ha a nyomozók sok embert ismernek. Ehhez viszont hosszú évekre van szükség.

Körülbelül napkeltekor érkezünk a házhoz, a rendőrök körbeveszik az épületet, majd bekopogtatnak és bekiabálnak. Végül előbukkan egy hölgy, aki először nem érti a látogatást, mire Molnár Lajos jelvényét megmutatva határozottan, de udvariasan elmagyarázza, miért és kiért is jöttek.

– Nincs itt – hangzik a válasz, mire a rendőrök azért bemennek körülnézni (körözött személy keresésénél ehhez nem kell házkutatási engedély). K. Zoltán sehol, barátnője is csak annyit mond, hogy dolgozni ment, de azt nem tudja, hová, és mobilon sem lehet utolérni, mert nem vitte magával. Meggyőzésképpen egy telefont is felmutat.

Molnár Lajos láthatóan gyakorlott már az ilyen szituációkban. Felírja a telefonszámát, és higgadtan elmondja, hogy szeretnének találkozni a férfival, mert több bűncselekménnyel gyanúsítják, és ha önként feladja magát, később ezt figyelembe tudják venni, ha éppen az őrizetbe vételéről döntenek.

– Nyugi, most nem magáért jöttünk – köszön oda az őrnagy távozásképpen egy köntösben, álmos fejjel előbotorkáló, és cigarettára gyújtó férfinak. Kiderül, K. Zoltán „házigazdája” is régi ismerőse a zsaruknak, Molnár Lajos egyszer már elfogta, ugyancsak lopások miatt.

Amikor a zsaru és a bűnöző számot cserél

A másik csapat sem járt sikerrel Felsőcsalánosban. A következő célpont a hírhedt Kórház utca. Közben útitársaim gyorsan kiértékelik a helyszínt. Előfordulhat, hogy K. Zoltán korán kelt, az autó­kat látva gyanút fogott, és berohant az erdőbe. De a parancsnok nem tartja kizártnak, hogy valóban eljár dolgozni, mert mástól is kaptak erre utaló információt. Vajon feladja-e magát önként? – vetődik fel rögtön a kérdés, hiszen elsőre ezt sokan kizártnak tartanák.

A bűnözői lélektanban járatosabb rendőrök szerint általában erre sokkal nagyobb az esély, minthogy elszökik külföldre. Ha nem is sétál be a rendőrségre, de egy idő után elfárad a rejtőzködésben, hisz ez idegileg és anyagilag egyaránt megterhelő. Volt olyan, aki annyira kikészült benne, hogy köszönetet mondott a rendőröknek, amikor érte mentek.

Persze, nehéz ezt az egészet laikusként, kívülállóként megérteni, de aki évek óta üldözi a zsiványokat – mint Molnár Lajos és csapata –, nyilván sokkal jobban ismeri a gondolkodásukat. A megrögzött bűnözők sokat találkoznak a rendőrökkel, és egy idő után óhatatlanul is kialakul köztük valamiféle különös kapcsolat. Természetesen egyáltalán nem baráti, haveri viszonyra kell gondolni, és arról sincs szó, hogy a bűnöző tisztelné és elismerné a zsaruk munkáját. Viszont arra rájön, hogy kicsit jobban járhat, ha egy régóta ismerős rendőr fogja el, akiben – ez is elképzelhető – egy bizonyos szintig megbízik, akár korábban telefonszámot is cseréltek.

Milyen előnyt remél(het)nek ettől a tolvajok?

Ha önként jelentkeznek, és nincsen a rovásukon súlyosabb, például életellenes bűncselekmény, akkor előfordulhat, hogy kihallgatásukat követően nem kerülnek előzetesbe, mert előéletük, körülményeik alapján úgy ítélik meg, hogy esetükben nem áll fenn a szökés, elrejtőzés veszélye. Ha viszont más megyében kapják el őket számukra vadidegen rendőrök, akkor szinte biztos, hogy körözöttként nem úszhatják meg a fogdában való elzárást. Ezzel tisztában van több bűnöző, és ezért sem menekülnek messzire, legfeljebb a környező tanyavilágban húzzák meg magukat, és a rendőrök ügyességére bízzák, megtalálják-e őket.

Rekord: kilenc elfogás

Reggel nyolc óráig még további öt helyszínt ejtettünk útba Kecskeméten. A mozgócsoportok erőfeszítését végül siker koronázta, a kecskemé­ti tanyavilágban elfogták a 44 éves L. Ferencet, aki ellen korábban a bíróság adott ki bűncselekmény elkövetése miatt elfogatóparancsot. A férfit a rendőrkapitányságra szállították az akciósok és átvizsgálták a ruházatát. Az akció este folytatódott. A végső mérleg: rekord született a Kecskeméti Rendőrkapitányság történetében, összesen kilenc körözött személyt találtak meg az akciósok és kollégáik, köztük két eltűnt fiatal­korút is.