A méreg okozta Remény, a parlagi sas halálát

2015. február 14-én a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságához (KNP) bejelentés érkezett a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülettől (MME), hogy a Remény névre elkeresztelt parlagi sas már hosszú ideje egy helyben van, legalábbis a lábára szerelt jelzőkészülék szerint. Feltételezhető volt, hogy a fokozottan védett madár már nincs életben, és ez a gyanú sajnos be is igazolódott: a természetvédelmi őrök végül másnap megtalálták az állat tetemét Falco, az MME kereső kutyája segítségével Városföldön, a Dózsa telep szélén lévő tanyavilágban. Testtartásából arra következtettek, hogy méreg végzett vele, ezért alaposan átvizsgálták a környéket, és a közeli szántóföldön még egy elhullott parlagi sasra és egy rókára, egy elhagyatott tanya istállójában pedig egy másik róka tetemére bukkantak.

Az ügyben másfél évvel később két férfit vádolt meg a Kecskeméti Járási és Nyomozó Ügyészség állatkínzás és természetkárosítás bűntettével. Az elsőrendű vádlott Sz. Zoltán, a Városföldi Vadásztársaság vadászmestere lett, tőle kért segítséget a másodrendű vádlott férfi, aki arra panaszkodott, hogy tanyájának környékén elszaporodtak a baromfit és egyéb háziállatot károsító dúvadak, rókák. Az ügyészség szerint a vadász februárban olyan tojásokat vitt a tanyára, amelyekbe – az ismerőse tudtával – különös szenvedést, fulladásos halált okozó idegmérget, karbofuránt fecskendezett (a szer 2008 óta be van tiltva az EU-ban). A tojásokat kihelyezték a tanya környékén és a szomszédos dűlőben, a vádhatóság pedig úgy véli: a tojásokból evett egy róka, ez elpusztult, teteméből pedig fogyasztott a két sas és a másik róka, és rájuk is hatott így a méreg. A két parlagi sas egy párt alkothatott, koruk alapján először fogtak volna költésbe. A vádiratban az is áll: a környéken abban az időben további nyolc, jeladóval ellátott fajtársuk is megfordult és táplálkozott, így az állomány fennmaradását veszélyeztették a vádlottak.

A büntetőperben bíróváltás volt, Czakkerné dr. Pásztor Anita hétfőn kezdte meg a tanúk meghallgatását (a vádlottak nem tettek vallomást). A Kiskunsági Nemzeti Park természetvédelmi őrszolgálatának vezetője elmondta: emlékei szerint friss volt az állatok teteme, amikor rájuk találtak, és a sasok szenvedésre utaló, görcsbe rándult pozícióban feküdtek a földön. A hölgy arról is beszélt, hogy az egyik rókának kilógtak a belső szervei, és ahogy fel volt hasítva a hasa, az neki egyértelműen emberi kézre utalt. Ebben a rókában olyan magas volt a méreganyag mennyisége, hogy szerinte az nem táplálkozás révén jutott a szervezetébe, hanem mesterségesen belehelyezték (a rókán nem volt lövésből származó nyom, de csapdával is elfoghatták). A bírónő kérdésre a természetőr azt is elmondta: gyakran találkoznak olyan mérgezéses esetekkel, amikor házi-vagy vadállatok (csirke, galamb, vaddisznó) maradványaiba rejtenek mérget. Hozzátette, a ragadozómadarakra gyakran haragszanak az emberek, hogy kárt tesznek az apróvadban, baromfiban, de kijelentette, az ez ellen mérgezéssel történő védekezés rossz beidegződés.

A tanú megemlítette azt is, hogy egy alkalommal a polgári természetőröknek tartott képzést, tájékoztatást, és a végén egy férfi odament hozzá, hogy jelezze: a Városföldi Vadásztársaság területén látott már mérgezett tojásokat kihelyezve.

Ez a sas tényleg reményt jelentett

A később egy internetes szavazáson a Remény névre keresztelt parlagi sast még tojásként mentették ki utolsó pillanatban egy fészekből, amit a szülők zavarásuk miatt elhagytak. A tojást mesterségesen keltették ki, majd a fiókát pótszülők fészkébe helyezték ki, ezt önkéntesekkel őriztették, és kirepülés előtt még egy GPS nyomkövetővel is ellátták a szakemberek. Ez több mint 15 ezer adatot szolgáltatott, így hazánkban Remény segített a legtöbbet a fiatal parlagi sasok viselkedésének megértésében, mozgáskörzetük megismerésében.

Veszélyben a sasok

Decemberben írtunk arról, hogy méreg- és tetemkereső kutyás egységgel bővült a KNP természetvé­delmi őrszolgálatának köteléke, valamint a MME közössége a madármérgezéses esetek visszaszorítása és megelőzése céljából. Szükség is van rá, mert az MME adatai szerint 2012-ben 16 parlagi sas esett mérgezés áldozatául Magyarországon, 2013-ban 11, 2015-ben pedig 6, miközben az európai állomány is alig több mint 200 egyedből áll. Az őrizetlenül kihelyezett mérgek egy véletlen baleset során vagy az élelmiszerláncba bekerülve az emberekre is halálos veszélyt jelentenek.

Nyitókép: Remény teteme a megtaláló Falco-val

Fotó: Deák Gábor, mme.hu.