Rovarokkal védik a növényeket az uszódi gazdaságban

Sikeres fogyasztási zöldségtermelőből egyre kevesebb van, az a felfogás pedig végképp párját ritkítja, amivel Nikli Lászlóék gondozzák a növényeket, összesen 25 fóliasátor alatt. A korai zöldségfélék, például a saláta és a retek helyét hihetetlen iramban termő paradicsom, uborka, paprika veszi át, ezek mellett káposztafélék, tök, zeller és dinnye jelenik meg. Utóbbiból ráadásul fejméretű ananászfajtát szüretelhetnek, fejmagasságból. Az őstermelő hírportálunknak elmondta, biztos mindenki evett már olyan dinnyét, aminek az egyik fele édesebb, mint a másik.

Mint mondta, ez azért van így, mert az ízetlenebb oldal a földön fekve ért be, amit felfelé neveléssel ki lehet zárni, szintén a jobb minőség érdekében. Bár a termelés irama tényleg gyorsnak tűnik (a novemberben palántázott saláta például februárban már felszedhető), nem nagybani piacokra szánja a termést, hanem helyi fogyasztóknak, Kalocsán és Pakson, ahol maga árulja portékáját.

– Negyvennégy éves vagyok, és amióta az eszemet tudom, földekkel foglalkozom. A rendszerváltás idején három hektár paradicsomunk volt, és a kalocsai mezőgazdasági technikumból már akkor hozzánk jártak a gyerekek gyakorlatra

– emlékezett vissza Nikli László, aki elmondta, hogy családja generációk óta foglalkozik a zöldségfélék minél hatékonyabb termesztésével.

– Régen még nem lehetett egy kertészetből megélni, mert nagyon sok termelő volt. Akkor még élt az a generáció, ami úgy nőtt fel, hogy minden ház mögött volt egy kert és minden kert meg volt művelve. A mai kertekben már csak fű, here vagy gaz nő. Nagyon kevesen foglalkoznak a veteményesekkel – fogalmazott.

A termelő úgy véli, napjaink társadalma csak most kezdi el észrevenni, hogy mekkora zöldség- és gyümölcshiány keletkezett a házi gazdaságok nélkül. Ezzel akkor a legfájóbb szembesülniük, amikor elmennek a piacra, de különösen a nagy élelmiszer-áruházakba, és látják, mennyire megugrott az élelmiszerek ára. Szerinte a túlzott iparosodás eredménye, hogy eltűntek a termelők, akiken felül a társadalom még saját konyhakertekben is gazdálkodott. Mindezek hiányában, illetve azzal együtt, hogy akinek nagy földterülete van, ma már inkább búzával veti be, lényegében a kihalás szélére sodródott a fogyasztási zöldségféléket termelők rétege. Ezen az elmúlt évtizedekben egyre súlyosabbá vált klímaváltozás sem segített. A megélhetéshez stabil időjárási feltételeket, jégveréseket kizáró környezetet, megfelelő páratartalmat kell teremteni, például fűthető, rendszeres öntözést biztosító fóliasátrakkal.

– Ha rendesen bánsz a növénnyel a fólia alatt, akkor nem sok veszélyforrás van. Az ideális időjárási feltételeket magunk biztosítjuk, eső is csak akkor esik, ha mi akarjuk, a fűtéssel pedig gyorsítani lehet az érést

– magyarázta, hozzátéve, hogy a kazánokban csak szárítóüzemekből származó növényi törmeléket, biomasszát használnak.

– A betegségeket terjesztő rovaroknak a természetes ellenségét telepítjük: a tripszek ellen például Orius poloskát hozunk, vagy ha a beporzással van gondunk, mint most éppen a cukkininél, akkor poszméhet. Nem mindegy, hogy több tízezer forintos vegyszereket locsolsz szét folyamatosan, ami ráadásul nagyon munkaigényes, vagy ennél kevesebbért, jóval kisebb energiával elengeded a megfelelő rovarokat, amik egész évben kitartanak – mondta a szakember.