érdekesség

2019.10.10. 20:01

Mit kell tudni az irodalmi Nobel-díj kitüntetettjeiről?

Peter Handke a „hazaellenes irodalom” egyik osztrák képviselője, Olga Tokarczuk pedig visszahozta a hagyományos történetmesélést a lengyel irodalomba. Magyar vélemények a díjazottakról.

Bécs/London, 2019. október 10. 2014. október 16-én Bécsben készült kép Peter Handke osztrák íróról, és 2017. március 15-én Londonban készült kép Olga Tokarczuk lengyel írónõrõl. A Svéd Akadémia 2019. október 10-én bejelentette, hogy a testület Olga Tokarczuknak ítélte a 2018-as, és Peter Handkének az idei irodalmi Nobel-díjat. 2018-ban elmaradt az irodalmi Nobel-díj díjkiosztója az akadémiát megrázó szexuális botrány miatt, amelybe Katarina Frostenson, az akadémia elsõ nõi elnöke is belebukott.

Forrás: MTI/APA/EPA

Fotó: Georg Hochmuth/Facundo Arrizabalaga

Peter Handke az osztrák lelkiismeret egyik írója – mondta el Balogh F. András, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Német Nyelvű Irodalmak Tanszékének vezetője azután, hogy kiderült, a 76 éves Peter Handke kapja a 2019-es irodalmi Nobel-díjat nagyhatású munkásságáért, amely nyelvi leleményességgel tárta fel az emberi lét perifériáját és sajátosságát.

Balogh F. András kiemelte:

Peter Handke ellentmondásos, de nagyon termékeny szerző, a „hazaellenes irodalom” (Anti-Heimat-Literatur) egyik képviselője.

A második világháború után megjelent irodalmi irányzat mögötti történelmi tapasztalat, hogy a kisváros, a faluközösség megfojtja az egyént, és a melegágya a nemzeti szocializmusnak. Alapállása, hogy a haza fogalmát a nácizmus teljesen eltorzította.

„Peter Handke pályája a német és az osztrák identitás, a múlt továbbélő bűneinek bírálójaként ebben a mozgalomban bontakozott ki” – tette hozzá.

Balogh F. András hangsúlyozta:

kisebb csoda, hogy Peter Handke irodalmi Nobel-díjat kapott, hiszen az elmúlt évtizedekben számos konfliktusba keveredett, és eléggé elszigetelődött az irodalmi életben.

„Édesanyja anyanyelve a szlovén volt, ezért mély szimpátiával viszonyul a délkeleti szláv népekhez. A délszláv konfliktusban határozattan a szerbek oldalára állt, amit nagyon zokon vett tőle a német nyelvű irodalmi élet. Ezt követően egyfajta önkéntes száműzetésbe vonult Franciaországba” – mondta el.

„Peter Handke kitüntetése felhívja a figyelmet arra, hogy el kell gondolkodnunk, miként bánunk a haza fogalmával, és mit jelent a népek barátsága”

– vélte Balogh F. András.

A Svéd Akadémia csütörtökön jelentette be, hogy a 2018-as irodalmi Nobel-díjat az 57 éves Olga Tokarczuk-nak ítélte oda. Az indoklásban az írónő „narratív képzeletét” emelték ki, „amely mindent felölelő szenvedéllyel ábrázolja a határok átlépését mint életformát”.

„Olga Tokarczuk visszahozta a hagyományos történetmesélést a lengyel irodalomba”

– mondta el a lengyel szerző műveinek egyik magyar fordítója, Mihályi Zsuzsa.

Olga Tokarczuk pszichológusként indult, az 1990-es évek elején kezdett szépirodalommal foglalkozni, első regénye magyar nyelven Az Őskönyv nyomában címmel jelent meg 2000-ben.

„A 18. században játszódó, fantasztikumba hajló regényt később a szerző kritikusan emlegette, mondván, hogy inkább tekinthető egy lelkes olvasó művének, mint egy érett író alkotásának” – emelte ki Mihályi Zsuzsa, a regény, valamint a Sok dobon játszani című elbeszéléskötet egyik magyar fordítója.

Hozzátette:

Olga Tokarczuk hazájában rettentően népszerű, de az európai irodalomban is régóta jelen van műveivel.

A lengyel után rendszerint a svéd kiadás az első, de művei megjelennek német, angol és olasz nyelven is. A magyarul megjelent művei eddig nem kaptak túlzottan nagy kritikai nyilvánosságot.

Az 1990-es évek lengyel irodalmára a hagyományos műfajoktól meglehetősen távol álló töredékes, felbomlott, énközpontú vagy lírai irodalmi formák voltak jellemzőek. „Olga Tokarczuk viszont már az első regényében visszahozta a történetmesélést, a hagyományos elbeszélési módot a lengyel irodalomba” – hangsúlyozta Mihályi Zsuzsa, aki szerint ez lehet a szerző népszerűségének egyik oka is. Hozzáfűzte: a lineáris történetmesélést Olga Tokarczuk azóta is tarja, ez alól kivétel a magyarul 2014-ben megjelent Nappali ház, éjjeli ház.

A műfordító kiemelte azt is:

Olga Tokarczuk gyakran visz fantasztikumot az írásaiba, szeret átlépni a valóságon, a halál és élet, férfi és nő, ember és állat között húzódó határokon.

„Regényei nemcsak a lengyel, de az egész közép-európai irodalom legnemesebb hagyományait ültették át a 21. század irodalmi nyelvére. Világa egyszerre spirituális és anyagi, történetmesélése sodró lendületű és krimiszerű izgalmakkal gazdagon átszőtt” – közölte a L'Harmattan Kiadó, amely eddig két regényt (Valahol Európában, Nappali ház, éjjeli ház) jelentetett meg a lengyel írónőtől.

A közlemény szerint Olga Tokarczuk műveiben folyamatosan szembesít bennünket a közép-európai népek együtt és egymás mellett élésének történelmi valóságával. A szerző legújabb kötete, a Hajtsd ekédet a holtak csontjain át, amelyet 2018-ban már Man Booker-díjjal jutalmaztak, idén novemberben jelenik meg magyar nyelven a L'Harmattan Kiadónál.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában