Elégetik a tojásokat a spekulánsok miatt

A táp-, és takarmányárak folyamatos emelkedése lassan ellehetetleníti az állattartókat. Ezért a kelebia-kisszállási határban hetente huszonötezer kacsatojást égetnek el egy keltetőnél, hogy csökkentsék a veszteségeket.

A jószágokat nem érdeklik a takarmány-, és a felvásárlási árak, az állatokat etetni kell, akkor is ha tonnánként 55-60 ezer, vagy ha 70-75 ezer forint is a kukorica ára. Jól tudják ezt a terménykereskedők is, akik a minél nagyobb haszon reményben kivárnak, miközben mesterséges hiányt generálnak a piacon. – Egészen nyilvánvaló, hogy spekuláció van az egész mögött – állítja a folyamatról Harmath Attila, a Magyar Kacsaszövetség elnöke, aki hozzátette: ezt a több mint 30 százalékos áremelkedést ők viszont nem tudják sehol sem érvényesíteni.[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Hetente huszonötezer kacsatojást égetnek el a keltetőnél, hogy csökkentsék a veszteséget
[/caption]

– A 30-40 százalékkal drágább kacsahúst már nem vásárolnák meg a fogyasztók, pedig a tenyésztőknek így is 60-100 forint veszteségük van egy-egy kacsán – vázolta a helyzetet a szakember. Hogy a veszteségeiket csökkentsék, most 30 százalékkal csökkentik a tojások számát, azaz hetente huszonötezer kacsatojást semmisítenek meg cégük kelebiai keltetőjénél.  A tojás emberi-, és állati fogyasztásra sem alkalmas, így azokat elégetik.

– Ha nem változik a helyzet, csak a mi cégünknél, úgy 180-220 millió forintos veszteséggel számolunk, de idővel a hozzánk hasonló vállalkozások is csődbe mehetnek. Mi mintegy 350 családi vállalkozással állunk kapcsolatban, akiket szintén érint az ágazat válsága és a megnövekedett terheket ők sem bírják elviselni a végtelenségig. A kormányzat most ugyan az ágazat segítségére sietett, ami egy közel 800 millió forintos, extra állatjóléti támogatást jelent, ami segítség ugyan, de a problémát nem oldja meg – mondta el Harmath Attila, aki szerint lenne megoldás a helyzet konszolidálására.

– A gabonatermelőknek be kellene látniuk, hogy ezzel az árral hosszútávon a saját jövőjüket teszik tönkre, mert ezt az árat idővel senki sem tudja megfizetni. A korrektség is hiányzik részükről, mert számtalan olyan eset volt már, hogy megegyeztünk az árban, de mire elhoztuk volna a terményt közölték, hogy még sincs üzlet a kialkudott áron. Az állam által nyújtott, támogatott hitelkeret is rengeteget segíthetne, így az állattenyésztők is megjelenhetnének közvetlen felvásárlóként a gabonatermesztőknél – vélekedett a gabonások és a tenyésztők közötti „állóháborúról”.

Mint megtudtuk: a Vajdaságban sem olcsóbb a takarmány, de a román, az orosz és az ukrán piacokon érdemes körülnézni. A keleti területeken még a szállítási költségekkel együtt is olcsóbban juthatnak takarmányhoz, mint idehaza, ahol a kukorica drágulásához nagyban hozzájárult a bio-etanol gyártás és aszály. Utóbbi miatt, két-három millió tonnával kevesebb termésre számítanak az őszi betakarításkor.[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Ezek a kiskacsák kikeltek. Harmath Attila arról számolt be, hogy egy-egy felnevelt szárnyason 60-100 forint veszteségük van.
[/caption]

A hazai gabonapiaci helyzetre jellemző példát is elmesélt Harmath Attila, aminek szenvedő alanya éppen az ő vállalkozásuk volt. A napokban egy hajdúsági céggel egyeztek meg, hogy nagyobb tételben vásárolnak tőlük takarmányt, aminek meglétét különböző – vélhetően hamis – okmányokkal igazolták. Mivel a jogszabályok a készpénzes fizetést nem teszik lehetővé, így a kelebiaiak átutalták az 500 tonna kukorica ellenértékét, 35 millió forintot, majd másnap elküldték szállító járműveiket a Hajdúságba. A megadott címen azonban nem volt sem az áru, sem a cég. A hoppon maradt vásárlók természetesen rendőrségi feljelentést tettek a hajdúhadházi társaság ellen, de attól tartanak, kiderül, hogy a „felszívódott” cég mögött csak egy strómant találnak, ők meg futhatnak tovább a pénzük után.