Kell a tej, de lehetőleg féláron vennék meg

A tej értékesítésében bekövetkezett káoszt jellemzi az is, hogy amíg ezelőtt esztendőre szóltak az értékesítési szerződések, újabban egy-három hónapra kötnek alkut a felvásárlók még a nagyobb gazdaságokkal is. Az átvételi árak pedig a tavaly ilyenkori száz forint körüli literenkénti átlagárról 60–67 forintra estek. Ennél is kevesebbel, literenként ötven forinttal fizetik ki a tejipari szerződés nélküli - zömmel  családi - gazdaságokat. A szabadszállási Faragó Sándor utóbb már csak 48 forintot kapott a kunadacsi felvásárlótól. Hátat is fordított neki és átpártolt a dabasi tejfeldolgozóhoz igaz, sokkal többet az sem fizet neki, literenként 59 forintot. 
– Húszas az állományunk, abból  tizennégy a fejőstehén, és minden egyes tejelőn  naponta átlagosan kétszáz forint most a veszteségünk. Ilyen nyomott áron létezhetetlen sokáig fenntartani a gazdaságot. A tejpiacon indulatokat indokló varázsszó most a világválság, mondják, amiatt annyi a tej ára, amennyi. Ne hivatkozzon rá senki, hiszen a tejipar, a tejkereskedelem ugyanígy kihasznált bennünket évekkel ezelőtt is, amikor még  szó sem volt válságról. [caption id="" align="alignleft" width="300"] A nagykőrösi Farsang János megerősítette: a tejtermelés nem fenékig tejföl
[/caption]
Faragó szerint a kereskedők, a feldolgozók kihasználják, hogy a tej nem olyan áru mint a gabona, amit a jobb ár kivárásáig raktározni lehet: „úgy játszanak velünk ahogy akarnak, remekül összehangolják egymást közt maguk javára az árakat. Őket szépen el is kerüli a válság.” 
Évtizedek óta dolgozik tehenészetben Farsang János a nagykőrösi Aranytej Kft. ügyvezetője, de ő is azt mondja: ilyen mélyen még nem volt az ágazat. Az egy évvel ezelőtti 101 forint helyett 60-62 forint átlagárat kap a tejért a cége.  Ez napi 15-18 forint veszteség literenként a közel 270 tehenes gazdaságban, még az idei olcsó takarmányárak mellett is. Vergődnek az állománnyal amíg bírják, náluk sincs ennél ésszerűbb magyarázat.
– A tehenészet nem ruhásbolt  amit, ha gondolunk egyet, máról holnapra bezárhatunk-hozta a példát Farsang János. – Egyelőre még engedik a halasztott fizetést a szállítóink, majd akkor jönnek elő igazán a bajok, amikor nem hajlandók hitelezni többé. Legalább minimálárat kellene államilag meghatározni a tejért, legalább az önköltség szintjén. A tejtermelőket veszélyes dolog ráhagyni a piacra. A költségeket már nem tudjuk tovább csökkenti, ha pedig összeomlik az ágazat, nagyon drágán lehet azt újjá építeni. 

M. J. A nagykőrösi Farsang János megerősítette: a tejtermelés nem fenékig tejföl -->