Hogyan legyünk úrrá az irigységen?

Néha szeretnénk örülni, csak nem megy. Néha jópofát vágunk hozzá, de belül mardos valami nagyon rossz érzés. Néha pedig egyszerűen a pokolba kívánjuk az egészet. Van, aki tudatában van mindennek, és van olyan is, aki simán megtalálja az okokat, miért is kell utálni a másikat a sikeréért. Akinek sikeres a házassága, az biztos egy álnok kis nőszemély, aki tudja, hogyan hálózza be a pasikat. Akinek sok pénze van, az biztosan tisztességtelen, és soha egy szalmaszálat nem tett keresztbe. Pedig ez legtöbbször messze áll a valóságtól. Mondom legtöbbször.

Miért irigykedünk?

Az egyszerű magyarázat szerint azért, mert magunk is nagyon vágyunka arra a valamire, ami a másiknak megvan, mi viszont eddig kudarcot vallottunk annak elérésében. Ám ez önmagában még kevés a keserűséghez. Azok az emberek, akik gyakran irigykednek, jellemzően magukon kívül álló tényezőket okolnak a saját sikereikért vagy sikertelenségükért. Ha egyszer nem rajtunk múlik, mi lesz velünk, akkor nem is kell tenni semmit érte, nem igaz? Így célszerű a valamilyen szempontból sikeres emberekről is azt gondolni, hogy csak „szerencsések”, vagy a családjuk miatt gazdagok, esetleg a genetikai adottságaik miatt tudnak jó férjet találni maguknak.

Ennél kicsit árnyaltabb az, ami sokunkra jellemző: nem akarunk mi rosszat gondolni senkiről, mégis kellemetlen érzéseket kell legyűrnünk magunkban, amikor azt halljuk, látjuk, nekik mennyire jól jött össze valami, ami nekünk nem. Az ember valójában saját kudarcaival szembesül ilyenkor, amikkel természetesen nem könnyű szembe nézni. Pedig az egész egy megtévesztő mechanizmus: egy adott információt felnagyítunk, eltorzítunk ahhoz képest, amit az valójában jelent, és ezzel próbálunk meg küzdeni.

A teljes kép

A vicc az egészben az, hogy általában fogalmunk sincs, milyen is annak az illetőnek az élete valójában. Lehet, hogy rengeteg pénze van, de vajon várja-e valaki otthon? Lehet, hogy egy főnyereménynek tűnik a vőlegénye, de tudod-e, hányszor sír egyedül a féltékenység és a bizonytalanságmiatt? Lehet, hogy elképesztő sikereket ért el a karrierjében, de vajon milyen a családi élete? Mikor biciklizett utoljára egy erdőben, hányszor tudja magát istenigazából kialudni?

Van egy jó mondás: „Ne ítéld meg a saját belsőd más külseje alapján.” Ez is mutatja, mennyire hajlamosak vagyunk a saját életünket, saját magunkat kisebbnek és kevesebbnek látni csak azért, mert mást jobbnak, szebbnek, sikeresebbnek gondolunk. Ha igazán tudnánk, milyen annak az embernek az élete, milyen félelmek gyötrik, milyen gondokkal küzd, lehet, hogy sosem akarnánk cserélni vele.
Sokszor azt hisszük, mindenkinek olyan jó, csak mi küzdünk itt az elemekkel. Pedig bennünket is irigyel valaki, és fogalmunk sincs róla. Ha pedig lenne, biztosan hahotában törnénk ki – ahogy talán az az ember is, akit mi irigylünk.

Mire vágysz valójában?

Amikor azon kapod magad,hogy irigykedsz valakire, érdemes megnézni, mi is az, amit valójában irigyelsz tőle. A gazdagoktól legtöbbször nem a pénzt irigyeljük, hanem a szabadságot, hogy azt tehetnek, amit szeretnének. A rengeteg barátot, vagy a szép környezetüket, esetleg a népszerűségüket vagy a magabiztosságukat. Tudtad, hogy ezek egyike sem pénzfüggő? Ha igazán belegondolsz, te is rájössz, hogyan lehetne ezeket a dolgokat fejleszteni kicsit az életedben.

Ráadásul nagyban csökkented a saját esélyeid a sikerre, ha az irigyelt embereket képzelt negatív tulajdonságokkal ruházod fel. Gondolj csak bele: ha egyszer a gazdagok biztos tisztességtelenek, akarnál te tisztességtelen lenni? Vagy ha a boldognak látszó párkapcsolatokat mind rejtett hátsó szándék tartja életben, szeretnél te ilyen játékos lenni? Persze, hogy nem. Viszont az elme nem válogat: ha egyszer valamiről eldöntötted, hogy az rossz, akkor az nem kívánatos dologgá válik, tehát el kell kerülni. A pénzt, a boldog párkapcsolatokat, a népszerűséget és minden irigyelt dolgot.

Hogyan örülhetsz a másik sikerének?

Először is muszáj tisztába jönnöd önmagaddal. Fogadd el, hogy az életed te irányítod, és mindegy, milyen lapokat osztott a sors, bármiből ki lehet jönni nyertesen. Másodszor pedig ne ítélj azonnal. Akit irigyelsz, az is csak ember, a saját gondjaival, problémáival. Nem kell azt gondolnod, hogy körülötte minden tökéletes, csak mert van valamije, ami neked nincs. Talán máshonnan jött, talán más értékrendek szerint él, de hidd el, hogy a saját világában ugyanakkora nehézségei vannak más téren, mint neked a tiédben.

Így tekinthetsz az általad vágyott dologra önmagában: talán neki ez természetes, de nem kell ezért utálni. Biztos lehetsz benne, hogy ő is vágyik olyan dolgokra, amik számodra természetesek. Gondolj bele: te hogy éreznéd magad, ha végre elérnél valamit, amit régóta szeretnél? Nem lenne jó, ha megoszthatnád az örömöd másokkal? És ha mindenki feltételezné, hogy tisztességtelen, lusta, vagy egyszerűen szerencsés vagy, csak mert sikerült? Naugye. Ne okozz másnak olyat, amit te magad nem szeretnél megtapasztalni. Hidd el magadról, hogy képes vagy rá, hogy neked is lehet olyanod vagy veled is megtörténhet, és egyből inspiráció lesz a másik személy, nem pedig irigység tárgya. Adni mindig jó. Ha mást nem, hát támogatást, örömöt, szeretet. Egyből szebb lesz az élet, és valahogy minden könnyebben válik benne valóra. Neked is.