Disznók vagyunk, mi férfiak?

Annak ellenére, hogy számítógéppel dolgozom, nem szívügyem az e-mailezés. Persze küldök és kapok, de ennyi. Főleg a különböző fórumokba való bejelentkezés állt távol tőlem, mígnem egyik barátom unszolására kötélnek álltam.
Gábor élt-halt a nőkért, és ezért naponta több órát böngészte a netes szexoldalakat, mazsolázgatott a társkeresős weblapokon. Noszogatott, hogy ha másért nem, hát a fotók miatt érdemes volna megnéznem néhány ilyen helyet. Miközben tanakodtam, ő gyorsan be is lépett az egyik társkeresőbe.

– Hű, ez aztán a csaj! – kiáltott fel néhány perc múlva. – Nézd meg a méreteit… Apám, micsoda mell! Na nézd, itt választod ki, milyen korú csajokból akarsz válogatni, aztán ráklikkelsz erre, és meg is jelenik az oldal. Ha akarod, olvasd el, mit ír magáról, de nekem például elég ez a kép. Tudod, én a külcsín alapján döntök. Rögtön írok is neki. Ezt a lányt biztos nem hagyja hidegen a szex!
Még legalább egy óra kellett, mire el tudott szakadni a számítógéptől, s közben annyira fel volt dobva, akár egy kamasz.

Amint tiszta lett a terep, megnéztem pár fotót, elolvastam néhány bemutatkozó üzenetet, de egyik sem hozott lázba. Már éppen ki akartam lépni a programból, amikor megláttam egy érdekes jeligéjű hirdetést. Amolyan jelmondatnak tűnt az életről. Végigolvastam Szandra bemutatkozását, az életfilozófiáját, a hobbiját, az érdeklődési körét, és elámultam: akár én is írhattam volna. Gyorsan válaszoltam neki és kiléptem a programból.
Hazaérve összefutottam az egyik szomszédommal, Alexával, aki amióta csak ismerem, sok borsot tört már az orrom alá. Érdekes nőszemély volt. Tulajdonképpen nem is a lányok kategóriájába soroltam, sokkal inkább a fiúkéhoz (persze nem külsőre, mert az maga volt a tökély), annyira eleven és csibész volt már tizenéves korában is, mostanában meg kimondottan pimasz. Egy ideig „nélkülöznöm” kellett, mert külföldön tanult, de néhány hónapja hazajött és gyakran előfordult a szülői házban. Így utólag bevallom, hiányzott a csípős nyelve, amivel eddig még nem igazán tudta senki felvenni a versenyt, de megpróbáltam távol tartani magamat tőle, nehogy észrevegye, hogy tetszik.

Alexa aznap este valahogy kibírta szurkálódás nélkül, olyannyira, hogy még egy halvány mosoly félét is megengedett felém. Milyen jól állt neki…
Gyorsan lezuhanyoztam és berogytam az ágyba. Bekapcsoltam a tévét, de nem igazán tudtam, mi folyik a képernyőn, mert egyre csak Szandra sorai jutottak az eszembe. „Igazából most nem szerelemre, hanem igaz barátságra vágyom, még ha csak így, levelezésen keresztül is. Olyan férfit keresek, akivel elbeszélgethetek a világ dolgairól…” Sajnos, fotót nem mellékelt a bemutatkozó leveléhez, ezért csak néhány általánosság alapján képzeltem el, milyen is lehet: 170 centi, sportos alkatú, barna hajú, zöld szemű. (Nem is rossz!)
Másnap a szokásosnál is jobban ment a munka, jókedvűen végeztem a feladatomat, de alig vártam, hogy délután végre kiürüljön az iroda, és bejelentkezhessek a társkereső oldalra. Gondoltam, hogy sokan válaszolnak Szandra levelére, de az, hogy egy nap alatt húsz új mail lett a postaládájában, kicsit megijesztett. Láttam, hogy néhányat már elolvasott (az enyém is köztük volt), de válasz még nem érkezett. Jobb híján kimentem a kávéautomatához egy erős feketéért.

A teljes történetet az eredeti oldalon találod >>>