végezetes hanyagság

2018.03.13. 15:00

Száznyolcvan éve tört rá a legpusztítóbb árvíz Budapestre

A szabályozatlan Duna már évtizedek óta hatalmas árvízzel fenyegetett, de a gyarapodó Pest és Buda semmit sem tett a megelőzés érdekében.

Az 1837-es év végén jelentős csapadék hullott, amit évek óta nem látott hideg tél követett. Ennek következtében a Dunán jégtorlaszok alakultak ki, a folyót gyakorlatilag Bécstől Budapestig jég borította. A Duna 1838. január 6-án el is öntötte Buda mélyebben fekvő utcáit, de néhány nap múlva visszahúzódott medrébe. A pesti tanács a fenyegető jelek láttán „védintézkedésre” szánta el magát: az előző, 1775. évi nagy árvíz szintjét elérő gátakat emeltetett homokból és trágyából - írja a hirado.hu.

Március elején Bécstől lefelé megindult az olvadás a folyón, de a víz- és jégtömeget a Szentendrei-szigetnél kialakult jégtorlasz napokig visszatartotta. A magas vízállás miatt Budán ekkor egy ideje már csónakon közlekedtek a part menti, alacsonyan fekvő részeken a házak között, amit a pestiek – a gát mögül – nagy érdeklődéssel szemléltek.

A jég március 13-án délben kezdett töredezni, majd elindult lassan lefelé, de a Csepel-szigetnél kialakult, a mederhez fagyott jégtorlasznál megakadt. A visszaduzzadt jeges ár este tíz órakor átcsapott a Vigadónál emelt töltésen, éjfél felé átszakította a váci, hajnalban pedig a soroksári gátat is. A három irányból érkező víztömeg átrohant Pesten, kiöntve a lakókat, összedöntve a külvárosi vályogházakat.

A helyzet veszélyességét átlátó Wesselényi Miklós báró, „az árvízi hajós” vezetésével az áldozatokat 14-étől napokon át mentették csónakokon, illetve azok segítségével látták el a lakosságot élelemmel. Talán a ténykedésüknek köszönhető, hogy a csapás nem követelt százötvenháromnál több áldozatot – érdekes adat, hogy két halott kivételével mindannyian pestiek voltak. Wesselényi Miklós így írt az árvíz második napjáról: „Már ekkor kezdettek a házak omlani s düledezni. Ezeknek ropogása, rohanása, a víz közt emelkedő porfellegek, a rémítő sikoltás, sírás, ordítás borzasztó képét mutatta a duló enyészetnek.”

A kimenekítettek zömét a később hírhedtté vált Újépületbe – a ’48–49-es szabadságharc bukása után ez a laktanya volt a hazafiak börtöne, illetve Batthyány Lajos miniszterelnök kivégzőhelye is – és a Ludovikába szállították, de megteltek az erősebb építésű templomok is.

A Csepel-szigeti jégdugó két napig tartotta vissza a vizet. Március 15-én éjjel megmozdult, ám Budafoknál ismét megakadt. Az újabb vízlökés 929 centiméterrel (az addig mértnél másfél méterrel magasabban) tetőzött. A pestiek ekkor élték át a legszörnyűbb órákat. A felgyülemlett hatalmas víztömeg végül a Duna bal partján távozott, 20 kilométeres körzetben letarolva mindent, ami az útjába került.

A Duna március 15-én tetőzött, ekkor a mai Nagykörút területén volt a legmagasabb a víz. Itt húzódott ugyanis a Dunának egy alacsonyan fekvő, kiszáradt ága. A Belvárosban 203, a Ferencvárosban 260, a Józsefvárosban 216 centiméter magasan álló víz Pest 4254 házából 2281-et döntött össze, Budán 601 épület vált romhalmazzá. Az anyagi kárt csillagászati összegre, 22 millió pengőforintra becsülték. A mentés és a károsultak ellátása a résztvevők minden hősiessége ellenére szervezetlenül folyt, abban csak József nádor fellépése, illetve az árvízi biztos, Lónyai János kinevezése hozott változást.

Az ár levonulása után Pest árvízvédelmi szabályrendeletet hozott, az Országgyűlés pedig 1840-ben törvényben szorgalmazta a gátépítést és a Duna szabályozását.

Budapesten az utolsó komolyabb árvíz 1876-ban pusztított, ekkor csaknem húszezer embert lakoltattak ki. A Duna tököli töltése átszakadt, és a Csepel-sziget középső részét letarolta a jeges áradat. 1956 márciusában 58 töltés szakadt át Budapest alatt, ezzel négy falu egész területét és további 16 község egyes részeit érte utol az áradás. A jeges árnak egy magyar és egy szovjet katona, továbbá három civil lakos esett áldozatul, köztük egy 11 éves gyermek is. 1965. április–júniusban Budapesten a vízállás rekordnagyságú, 845 centiméteres volt.

A kétezres években négy nagy árvíz vonult le a Dunán. 2000 januárjában Dunakeszin 30-40 centiméteres magasságban hömpölygött a víz az utcákon, majd 2002 márciusában az azt megelőző ötven év legjelentősebb áradásainak egyike vonult le a Dunán, ekkor 767 centiméterrel tetőzött Budapestnél. Ugyanebben az évben, augusztusban Budapesten 848 centiméteren. 2006-ban 25 ezer ember volt a gátakon, áprilisban 861 centiméterrel tetőzött a folyó a fővárosnál, de a víz sehol sem törte át a gátat. Ekkor, Magyarország történetének legnagyobb árvize során minden jelentősebb folyó megáradt, az ország folyóin egy időben 2680 kilométer hosszan tartottak harmadfokú vagy rendkívüli védekezést, és mintegy 25 ezer ember vett részt a védekezésben az önkéntesekkel együtt. 2013. június 9-én kora délután 891 centiméterrel megdőlt a Budapesten eddig mért legmagasabb árvízi Duna-vízállás rekordja. Legnagyobb folyamunk a főváros és az osztrák határ között mindenütt rekordokat produkált. A 2013-as árvíz nemcsak hazánkban, de egész Közép-Európában a történelem legsúlyosabb árvizei közé tartozik.

Borítókép: Mohai Balázs képe második helyezést nyert a 32. Magyar Sajtófotó Pályázat képriport (sorozat) kategóriájában.

Forrás: MTI Fotó/Mohai Balázs

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!