Adni öröm

Házasságunkban kivétel nélkül én vagyok az, aki minden családtagunk, barátunk szüli- és névnapjára, vagy épp babalátogatóra kigondolja és beszerzi az ajándékot. Néha szóvá teszem ezt a férjemnek, aki különösebb lelkiismeret-furdalás nélkül közli, hogy ebben én vagyok a jobb, ne változtassunk a jól bevált gyakorlaton. Végül magam is arra jutok, így viszont az én örömöm nagyobb, amikor látom az ünnepelt az arcán, hogy örül az ajándéknak. Ráadásul az is jó érzés, hogy amíg egy meglepetés kiötlésével bíbelődök, addig fejlődik a kreativitásom. Persze, nem mindig lesz telitalálat az ajándék, de legalább az a vád nem érhet, hogy nem is próbálkoztam.