Rettegés az új év első napján

A férfi gyűrött szemekkel bámulta a monitort. Korán volt. De nem imádkozott. Bár majdnem leborult. A székről. Székes egy ház – gondolta, amikor körülnézett. Mert csak a feldőlt ülőalkalmatosságok voltak szabadok. Az ágy csupán vágy maradt. A macska rúgja meg! – sóhajtott, majd megmarkolta az egeret. A bal gombbal nyilat lőtt a B.Ú.É.K. feliratú buborékba, kikapcsolta a gépet, és elindult dolgozni. 

a)

Tarkója hasogatott. Aztán, amikor rájött, hogy néhány óra alatt elrontotta az évet, melyből még háromszázhatvannégy és fél nap hátra van, már az egész feje fájt. Gyomra is görcsbe rándult. Nem elég, hogy félkómás állapotban, vigyorogva megevett egy csirkecombot reggelire, és ezzel elkapartatta a szerencséjét, de rájött, hogy otthon felejtette a lencselevest, melyet asszonya készített a meggazdagodás reményében.

Ám mentő ötlete támadt. Szólt kollégájának, tartsa addig a frontot, amíg hazaszalad a lencselevesért. Gyorsan autóba pattant, nagy gázt adott, és elszáguldott. Felkapta az ételest, fél órán belül már be is lépett munkahelye ajtaján. Ahol épp a főnökével futott össze, aki a rutinellenőrzés során észrevette, hogy elhagyta a munkahelyét. Búcsút vettek egymástól. Mielőtt beszállt autójába, hogy otthon közölje családjával a szomorú hírt, a lencselevest dobozostul belevágta a legközelebbi kukába.

Másnap reggel korán kelt, az interneten böngészte az álláshirdetéseket, és rájött, több mint negyven éves. És életében először szánta rá magát, hogy újév napján áldoz a babonák oltárán.

b)

Tarkója hasogatott. Aztán, amikor rájött, milyen jól tette, hogy félkómás állapotban sem engedett a csábításnak, és nem evett reggel a csirkecombból, megnyugodott. Mégiscsak szerencséje lesz. Vigyorogva dolgozott, és alig várta, hogy kivehesse ebédidejét. Szólt kollégájának, tartsa addig a frontot, míg felszalad az étkezőbe, és megeszi a lencselevest.

Felkapta az ételest, elszaladt, belapátolta a gazdagságot hozó főzetet. Három adagot. Hiszen nagyon szeretett volna gazdag lenni. Visszatért a vendégek közé. Mosolyogva szolgálta ki őket, ám gyomra egyre jobban fájt. Érezte, hogy feszül derekán a nadrág, az öv belevág a bőrébe. Görcsölt. Görcsösen vigyorgott. De nem adta fel. Bár egyre lassabban jutott el egyik asztaltól a másikig. Aztán, amikor az egyik elégedetlen vendég, végigkritizálta az étlapot előről hátra és hátulról előre, nem bírta tovább. Mintha az ég szakadt volna le! Hatalmas, bűzös robajjal szakadt ki belőle a lencse által termelt gáz. Telefonon vettek búcsút vettek egymástól főnökével.

Másnap reggel korán kelt, az interneten böngészte az álláshirdetéseket, és rájött, több mint negyven éves. És életében mindig áldozott a babonák oltárán.

c)

Tarkója hasogatott. Amikor rájött, hogy reggel félkómás állapotban nem evett a csirkecombból, rájött, miért korog a gyomra. Éhes volt, így kissé nehezére esett a munka. Alig várta, hogy kivehesse ebédidejét. Szólt kollégájának, tartsa addig a frontot, míg felszalad az étkezőbe, és megeszi az ebédet.

Levette az ételes fedelét, és szomorúan látta, lencseleves van benne. A lencse meg felfújja. Ő meg az nem szereti. Mert mi van, ha odadurrant valamelyik vendég orra alá. De legalább nem felejtette elhozni. Mert ha most még haza is kellene érte szaladni… Kihalászta hát belőle a kolbászkarikákat, kenyérrel egész laktatónak bizonyult.

Visszatért a vendégek közé. Mosolygott, cikázott egyik asztaltól a másikig, majd a nap végén búcsút vett kollégáitól.

Másnap reggel korán kelt, az internetet böngészte, jókat kacagott a mindenféle babonaságokon. Több mint negyven éves, és még soha nem jutott eszébe, hogy azért ne egyen csirkét újév napján, mert az elkaparja a szerencséjét. De a lencsét lehet, hogy kipróbálja jövőre. Sose lehet tudni…