A falu fogadott fia

„Szeptemberi ősz volt, amikor a Kiskunság egyik legmostohább vidékére kerültem először. Kecskemétről kellett kanyargós, keskenyvágányú vasúton délnek döcögnöm. Elhagyva a külváros fehéren villogó vályogviskóinak szomorú tömegét, a táj mind elhagyatottabbá válik. A tanyák mind messzibb kerülik egymást. A föld letarolt, erejét ez évre kiadta…” – így Gy. Szabó Béla első szanki útjáról az Erdélyi Helikon egyik 1937-es számában.

A szanki homokvilágba először 1936 őszén érkezett, de csak pár napra, mint írta: „Csináltam pár rajzot, nádtollal”. Egy múlva újra Esze Tamás református lelkészéknél vendégeskedett a faluban, ahová gyógyulni érkezett, mert súlyosan megbetegedett. Az ott töltött idő meghatározó lett Gy. Szabó életében, aki az 1941-ben megjelent Homokvilág című könyvében is közreadta szanki feljegyzéseit. „A Szank körüli pusztán értettem meg igazán Petőfit. Visszagondolva, elmondhatom: az ottani élmények felértek igazán akár a mexikói, akár a kínai élményeimmel. A homokbuckák között ideális magányt találtam, amire akkoriban nagy szükségem volt.” – így idézte szanki időszakát Gy. Szabó Béla, a K. Horváth Györgynek adott interjújában, ami 1977-ben jelent meg a Confissio első számában.

Ez az írás volt, amit idézett Falk Miklósné azon az összejövetelen, amit a Gy. Szabó Béla Képtár és Közösségi Ház felavatásának harmincadik évfordulóján tartottak. Katika, a ház első vezetője, volt, aki férjével együtt egy újbóli szanki látogatásra bírta az akkor 77 esztendős művészt. Gy. Szabó Béla életművének jelentős részét – elsősorban fametszeteket – Szank őrzi, amiket a művész a településnek ajándékozott.

Kopjafával is emlékeznének

Gy. Szabó Bélát a kolozsvári Házsongárd temetőben helyezték örök nyugalomra, s mint a beszélgetős délután során felszólaló Szakács József megemlítette, igen rossz állapotban van már a szerény sírhely. Javasolta, hogy egy kis összefogással gondozhatnák, vagy állíthatnának a szankiak ott egy kopjafát, és azzal is emlékezhetnének a világhírű alkotóra. Hogy a szándék megvalósul-e még nem tudni, de az erdélyi testvérfalu, Nagygalambfalva jelenlévő tanító-fafaragója, Derzsi Pál felajánlotta, hogy megfaragják az emlékjelet.

Akkor merült fel az emlékház építésének gondolata, aminek tervezését Kerényi József Ybl-díjas építész vállalta. Az erdélyi erődtemplomot idéző közösségi házat – melynek terveit még Gy. Szabó is látta – a művész halálát követő évben: 1986. október 3-án került sor.

A daliás időket - amikor tényleg együtt dolgozott a „Házért” a falu –, többen is idézték. A Gy.Szabó Bélához fűződő kapcsolatáról beszélt Bálint-Pataki József, aki a Határon Túli Magyarok Hivatalának volt elnöke, és kisgyermekként egy „jó lelkű pedagógust” ismert meg a mesterben, aki református lelkész édesapjáéknál vendégeskedett Bonchidán. Koffán Tamás fotóművész, aki kiállított, majd gordonkaművészként zenélt a házban, szintén a szép emlékeket elevenített fel.
Az évfordulón a „Ház” természetesen egy Gy. Szabó Béla képkiállítással emlékezett világhírű névadóra  akinek személyes tárgyait, fametszeteit, pasztelljeit is megtekinthetik a szanki képtárban. Érdemes megnézni: „felér egy szép utazással”.