Személyiségüket egészében kell fejleszteni

Kulcsár Marianna a Kecskeméti Kertvárosi Általános Iskola pedagógusa. Emellett huszonhat éve alapítója és egyik szakmai vezetője a Kecskeméti Drámaműhelynek. Diákjai minden évben sorra remekelnek az irodalmi, magyar nyelvi versenyeken, pályázatokon. Többek között gyümölcsöző tehetséggondozó munkájának eredménye az is, hogy az iskola vehette át a legeredményesebb tehetséggondozó iskola címet a tanév végén a tanulmányi versenyek díjátadó ünnepségén.

– Huszonhat évvel ezelőtt hozták létre a drámaműhelyt. Mit tudhatunk erről? Mi a célja?
– Ez egy szakmai műhely, melyben a drámapedagógia módszerével dolgozó szakemberek tevékenységét segítjük, erre a módszerre épülő rendezvényeket, programokat, továbbképzéseket szervezünk. Az oktatási oldalát én, a közművelődési részét Józsa Katalin irányítja. Munkánk egyik fő vonalát adja a Versmondók találkozója, melyet az ifjúsági otthonnal közösen szervezünk meg 1996 óta minden évben. Szeretnénk elérni, hogy minél több gyermek ismerkedjen meg míves alkotásokkal, és szeresse meg a verseket. A tehetséges diákoknak pedig lehetőséget adjunk arra, hogy még magasabb szintre léphessenek az előadásmódban. Emellett „stábunkkal” segítséget nyújtunk az erre nyitott kollégáknak a versmondás tanításában, a felkészítésben.

– Évente hány gyermeket szólítanak meg a Versmondók találkozójával?
– Rendszerint 500 fő feletti a jelentkezők száma. Idén azonban rekordot döntöttünk, több mint 650 diákot értékeltünk az elődöntők és a döntő során. A létszám azért is örömteli, mert kizárólag csak a kecskeméti iskolákból érkezőket jelenti. Az elmúlt két évtizedben kialakítottunk egy metodikát. Az iskolai fordulók után az elődöntők játékos irodalmi délután keretében zajlanak le. A résztvevő gyerekeket játékos módon ráhangoljuk a versmondásra, megbeszéljük, mire kell ügyelni a jó versmondáskor, s csak ezután mondják el a hozott versüket. Meghallgatják egymást, és bárki elmondhatja a véleményét a másik szavalatáról. A forduló végén a versmesterek, azaz a zsűri tagjai pedig mindenkinek rangot adnak, értékelve ezzel az előadásmódot. A pozitív megerősítések között olyan rangok találhatók mint „zengő hangú verselő” vagy „magával ragadó verselő”. Aki pedig a „Versünnep verselője” címet kapja, az mehet tovább egy újabb megmérettetésre a döntőbe.

– Ön milyen szerepet tölt be a versenyen?
– A rendezvényben én sokféle és sokszínű feladatot látok el. Azon túl, hogy jó magam is 10-nél több diákot készítek fel a találkozóra, a szakmai munkát is összefogom, az elődöntőkben, ahol nincs tanítványom, értékelő szakemberként dolgozom, a döntőben játékot vezetek. Büszke vagyok arra, hogy a Versmondó Egyesület elnökségi tagjai megtapasztalva a találkozó színvonalát a „Regösök húrján” országos vers- és prózamondó verseny válogató fordulójává választották rendezvényünket. Így az 5-6. és a 7-8. osztályos kategória arany minősítettjei az országos döntőbe kerülnek.

– Tehetséggondozásban élen jár. Mi a titka?
– Aki tehetséget mutat bármiben is, annál minél kisebb korban el kell kezdeni a tehetséggondozást. Alaposan feltérképezem a növendékem, ebben segít a személyiségfejlesztésben szerzett tapasztalatom és képzettségem, majd minden gyermekre felépítek egy tervet. A legfontosabb, hogy először abban erősítsem őt, amiben a legjobb. Ezután következnek azok a területek, amelyeket a siker érdekében fel kell zárkóztatni. Tapasztalatból tudom, hogy a szociálisan hátrányos helyzetű gyerekeknél is rendkívül jó eredményeket lehet így elérni. Például, ha sikert ér el versmondásban, akkor ez olyan erős motiváció számára, hogy más tantárgyakban is igyekszik jobban teljesíteni.

– Gondolom ez azért ennél sokkal összetettebb feladat.
– A tehetséggondozás nemcsak arról szól, hogy valaki valamiben jó. A személyiségét egészében kell figyelembe venni és fejleszteni. Például erőteljesen kihat a teljesítményre, ha valamitől fél, valamit nem ért, s emiatt szorong, vagy éppen görcsösen meg akar felelni, vagy önmagának gátakat állít fel.

– Hogyan tud ezeken a problémákon segíteni?
– Növelni kell az önbizalmát, javíthatunk a beszédtechnikáján, a koncentrációs készségén, játékkal, önismereti játékokkal pedig nagyon sok görcsösséget, lelki blokkot lehet oldani. Az én felelősségem, hogy megtaláljam azokat a területeket, ahol segíthetek neki.

– Ebben a diák is mindig partner?
– Őszintén kell akarnia a sikert, csak akkor van értelme.

– Megszerzett szaktudását csak a diákok körében kamatoztatja?
– Az önképzéseknek köszönhetően két évtizede szaktanácsadóként segítem a pedagógusok munkáját is. Folyamatosan nyomon követem a legújabb pedagógiai irányzatokat, kutatásokat, fejlesztéseket, módszereket, melyek a tehetséggondozásban és a felzárkóztatásban egyaránt nagyon hasznosak.

– Drámapedagógusként hogyan állítja a drámát a nevelés szolgálatába?
– A gyerekeknek érzelmi többletre van szükségük, éppen ezért tartom nagyon hasznosnak a drámaórákat, melyet a mi iskolánkban már első osztálytól nyolcadikig minden évfolyamon bevezettünk. Ezek az órák felszabadulttá teszik a résztvevőket, élményt nyújtanak, s ezáltal befogadóbbá válnak a diákok az ismeretre, segítik a gyerekek fantáziájának szárnyalását, növeli a beleérző képességüket, nő az empátiájuk. Nem utolsó sorban a mozgásban, a beszédtechnikában is nagy előrelépéseket tesznek. Tapasztalatból tudjuk, hogy segíti őket a tanulásban és a felzárkóztatásban is.

– Hogyan kell elképzelni egy drámaórát?
– Én a drámapedagógiának a személyiségfejlesztő hatását helyezem előtérbe. A színjátékra máshol, más keretek között van lehetőség. Az órákon körbeülünk, készségfejlesztő bemelegítő játékok után adott témával kapcsolatosan rögtönzött szituációkat kell eljátszaniuk a tanulóknak. Az improvizációs játékban egy „mintha helyzetben” próbálhatják ki magukat. Cselekvésen keresztül szerzik meg az ismeretet, s így azonnal az sajátjukká válik. Dönthetnek anélkül, hogy veszteség érné őket. Ez egy olyan játék, amelyből ki lehet lépni, ugyanakkor a megszerzett, azonnal beépült ismeret nagyon jó útravalót ad nekik a nagybetűs élethez. Önfegyelemre, önértékelésre, ön- és társismeretre tanítja őket, megtanulják a helyes kommunikációt egymással, a külvilággal, a konfliktuskezelést, egymásra figyelést és a másikkal való együttműködést. Ezeket a kompetenciákat a szakma- és a párválasztás terén is kamatoztathatják majd.

– Ez a személyiségfejlesztés milyen hatással volt az Ön életére?
– 1987 óta alkalmazom, saját egyéniségem is ezáltal formálódott pozitív értelemben. Hiszem és látom, hogy a gyerekeknél is sikerül tanulságos helyzeteket teremteni, melyeket a későbbiekben jól tudnak felhasználni. Igazából ez a munkám kevésbé látványosabb, mint a tehetséggondozás. De nagyon boldog vagyok, hogy egyre több kollégámmal oszthattam már meg tapasztalataimat, adtam át számukra is a tudást, és így még több gyermek részesülhet majd ebben az életre szóló útravalóban.