Tízesztendős a táncszínház

– A Félegyházi Táncszínház hiánypótló jelleggel jött létre tíz évvel ezelőtt. Nem csak Félegyháza kulturális, hanem a város civil életében is új színfoltot jelentett. Olyan civil szervezet született, amely adni akart a városnak – fogalmazott Mészáros Márta, a Kiskun Múzeum igazgatója a táncszínház elmúlt tíz évét bemutató fotókiállítás megnyitóján. A civil szervezet alapító tagja elmondta, a tárlat nem csak az előadásokat, hanem a háttérmunkát, a próbákat, a színpadépítést, a családi napokat is bemutatja. A kiállítás képeit Gulyás Sándor, Horváth Péter, Hajdú Ferenc, Kis László készítette, de a szülők is számos fotóval gazdagították a tárlatot.

A köszöntőből kiderült, a táncszínházat 2004 októberében tíz alapító hozta létre: Kasza Ákos álmának megvalósítását Csonka Szilvia, Csonka István, Horváth- Rekedt Gréta, Vas László, Lantos János, Darabos Andrea, Jankovszki Ferenc, Ficsór Anita, és Mészáros Márta segítette. Ugyanakkor a táncszínházhoz nagyon sokan tartoznak, de az egyesületnek húsz aktív tagja van. A táncszínház vezetését Kasza Ákos tragikus halála után 2010-ben Kátai Tibor vette át, aki a szerbiai Nagykikindáról költözött Félegyházára, hogy folytassa az együttes nagysikerű munkáját.

A Félegyházi táncszínház az elmúlt egy évtizedben színpadra vitte többek között: A költő visszatér, a Kalevala, a Nimród vére, az István a király, A víz szalad, kő marad, A napba öltözött lány, a Sorsunk, a Megfeszített, az Ágnes asszony című táncjátékot – mondta el megnyitójában Mészáros Márta, aki szerint a táncszínház olyan értéket közvetít és teremt, amely a magyarságunkat erősíti. Megismerhetjük általa a magyar néphagyományt, a mondavilágot, és népdalainkat, melyek a táncjátékokon keresztül szinte a vérünké válnak. És aki ezzel megfertőződik, az örökre a táncszínház tagja marad táncosként, segítőként, vagy lelkes közönségként – hangsúlyozta zárszavában a múzeumigazgató.

A jubileumi megemlékezés táncgálával folytatódott, ahol köszöntőt mondott Lezsák Sándor országgyűlési képviselő, az országgyűlés alelnöke. – Ahogy néztem táncszínházról készült képeket eszembe jutott egy játék, amit esztendőkön át a szikrai tanyasi iskolában a gyerekekkel játszottunk. Ez a játék nagyon egyszerű volt. A gyerekeknek azt kellett elképzelniük, hogy ha fa lehetne, akkor milyen fa lenne. Volt, aki akácfa akart lenni, volt aki cseresznyefa, volt aki tölgyfa. Jómagam mindig diófa akartam lenni. Aztán játszottuk azt, ha virág lehetnél, milyen virág lennél. A játék kapcsán jutott eszemben, vajon milyen tánc lennék, ha tánc lehetnék. Nyilván széki táncos lennék, mert a széki táncnak az a csodálatos vissza-vissza térő ritmusa a mi életünket, házasságunkat is jellemzi – fogalmazott Lezsák Sándor, aki arra biztatta a közönséget, hogy kitüntetett szeretettel fogadják a lelkes táncosok műsorát. 

Hajnalig ropták a táncot

A jubileumi gálaműsorban az elmúlt tíz év legsikeresebb pillanatait a félegyházi Padkaporos Táncegyüttes, a tiszakécskei Kécske Táncegyüttes, a kikindai Sirülő Táncegyüttes, a Felvidéki Rockszínház, valamint a Félegyházi Táncszínház táncosai és énekesei elevenítették fel. A talpalávalót Samu Zoltán és zenekara húzta.

A Félegyházi Táncszínház munkássága a kezdetektől összeforr a nagykikindai Sirülő táncegyüttessel. Erről már Talpai Sándor, a nagykikindai önkormányzat idegenforgalmi és nemzeti kapcsolatok megbízottja beszélt. Mint mondta, Félegyháza és Kikinda testvér-települési együttműködése nagyon gyorsan meghozta gyümölcsét. – A két város között kialakult kulturális kapcsolat nagyon sokat jelent a nagykikindai magyarság számára. A táncszínház segített abban, hogy minden szórványban élő magyar, erősebb magyarnak érezze magát. Még nagyobb erőt adott az ott élő magyarságnak identitásuk megőrzéséhez.  Ez a színház befogadta a határon túli magyarok művészeti. Olyan összefogás jött létre, amelyre ennek a nemzetnek szüksége van. Bízunk abban, hogy ez nem csak a félegyházi táncszínházban, hanem minden téren megvalósul – tette hozzá Talpai Sándor.

-->