2024.05.05. 13:43
Kecskeméti kórháztörténeti kitekintés: kórodától a cserepes kórházig
Kecskemét múltjában ezúttal a kórházak történetére tekintünk vissza. Felidézzük a 19. század és 20. század első felének eseményeit. Bemutatjuk az Ispotály házat, az Epreskert utcai kórodát, a járványkórházat és a cserepes kórházat.
Korábbi múltidéző cikkünkben bemutattuk az egykori Erzsébet laktanya történetét, mely csapatkórházként is működött. A nosztalgiázást most folytatjuk, szintén a Petőfi Népe régi mellékletében, a Grátiszban megjelent múltidéző írásunk alapján. A kort megidéző régi képeslapok Sebestyén Imre képeslapgyűjtő hagyatékából származnak.
A csapatkórház kapcsán egy kis kitekintést is teszünk a kecskeméti kórház történetre, a megyei kórház honlapja, dr. Réthy Aladár kórháztörténete segítségével.
Mária Terézia uralkodása alatt épült fel a város központjában az Ispotály-ház 40 ággyal. 1853-ból származik az a jegyzőkönyv, mely szerint Hajagos Illés akkori polgármestert azzal bízták meg, hogy a bujakóros nők számára ideiglenes helyiségről gondoskodjék. Ekkor tett javaslatot az Epreskert utcában álló, használaton kívüli épület átalakítására, mely egyben a polgári kóroda kezdetét is jelentette. Így lett az 1834-ben selyemhernyó-tenyésztés céljára építtetett epreskerti házból polgári kóroda. Az 1953-re elkészült kórház öt szobájában 20 ágyat helyeztek el.
1856-ban a városi kórházon kívül már egyházi kórház is működött. 1893-ban felépítették a járványkórházat, ahol 20 ágyat helyeztek el.
Mivel a kórház forgalma jelentősen megnőtt. 1900-ban az éves betegforgalom elérte a 390 főt. 1901-ben ez tovább emelkedett, havonta 70-95 fő között mozgott. A századfordulón a kórház egy sebészeti és egy belgyógyászati osztályból állt. A sebészeti osztályhoz tartozott a szülészet-nőgyógyászati ellátás, a bőr- és bujakóros betegeket a belgyógyászati osztályon gyógyították. Az elmebetegek gyógyítása is a belgyógyászaton történt, nyolc cellában.
1914-ben a kórházban, a járványkórházban és a szegények házában összesen 60 ágy állt a betegek rendelkezésére, ebből 10 ágyon elmebetegeket kezeltek. Ebben az időszakban kezdte meg működését a Tüdőbeteg-gondozó Intézet.
A régi kórházat 1914 szeptemberében helyezték át új helyére – a mostani Piaristák téri rendelőintézet helyére –, és ezt nevezték el Kecskeméten a „Cserepes Kórháznak”, mivel ez volt a város első cseréppel fedett épülete. 1948-ig ez az épület betegággyal biztosította a város és környéke betegellátását.
1925-ben nyitotta meg kapuit az Izsáki úti kórház, ahol a belgyógyászat, valamint a tüdőosztály kapott helyet, és ezzel a kórház befogadóképességét 260 ágyra növelték, így megindulhatott a szakmák önálló osztállyá szervezése. Ez a kórház évtizedeken át működött, az 1980-ra készült el a sokak által új kórházként nevezett komplexum. Az Izsáki út kórház épületegyüttest évekkel ezelőtt lebontották, helyén ma már a Neumann János Egyetem Campusa található.