Unatkozni ér!

Gyerekként számomra a nyári vakáció végtelen hosszúnak tűnt. Ma már értem, miért volt olyan nyugodt és lassú minden: nem volt telezsúfolva programokkal vagy eseményekkel. A szüleink egyszerűen hagyták, hogy élvezzük a nyarat a saját tempónkban. Egy-egy iskolai tábor vagy családi nyaralás volt a kivétel, de az életünket nem tervezték meg helyettünk.

Gyerekkori vakációk

Szabadon bandázhattunk a szomszéd gyerekekkel, készíthettünk házi fagyit a saját szüretelt málnánkból, „világgá mehettünk”, fára mászhattunk, heverészhettünk a búzatáblában vagy a szalmabálákon. Mezítláb sétáltunk a forró homokban vagy a szúrós tarlón, esténként cserebogarakat kergettünk, papsajtot ettünk, dinnye- vagy meggymaggal lövöldöztük egymást, és a végtelenségig hintáztunk a játszótéren. És azt is megengedték, hogy unatkozzunk.

Bár akkor még nem voltak kutatások erről, ma már tudjuk, hogy az unatkozás jót tesz a gyerekeknek. A zsúfolt tanév után a nyári szünetben az unalom többféle pozitív hatással bír: lehetőséget ad arra, hogy meghallják saját magukat, elcsendesedjenek, és rájöjjenek, mit szeretnek igazán csinálni.

Önkifejezés, innováció

Az unatkozás fejleszti a képzelőerőt, az önkifejezést és az innovációt, hiszen a legjobb ötletek és játékok gyakran a cselekvés nélküli időszakokban születnek meg. Így a gyerekek megtanulják, hogyan foglalják el magukat önállóan – ami egy rendkívül fontos életkészség.

A túltervezett nyári programok helyett a spontán tevékenységek és a szabad játék hozzájárulnak a mentális és érzelmi fejlődéshez, csökkentik a stresszt, és segítenek lelassulni. Az unalom lehetőséget ad arra, hogy a gyerekek nyugalomban szemléljék az életüket, ne csak végigrohanjanak rajta.

Ezért kívánom, hogy a most kezdődő vakáció minden gyerek számára legyen olyan felszabadító és inspiráló, mint amilyen a miénk volt.