Egy nyár, ami tényleg csak a miénk

Van az a nyár, amiről mindannyian álmodunk. Egy olyan, ahol nincs határidő, nincs rohanás, nincs túlóra – csak a napfény, a tenger moraja, és egy jéghideg koktél a kézben. Ahol a legnagyobb döntés az, hogy görög salátát vagy egy friss tengeri herkentyűs tésztát rendelünk-e ebédre. Ahol a telefon némítva van, a munkahelyi e-mailek pedig csak valahol a múlt ködében léteznek.

Képzeljük csak el: három hónap, ami csak rólunk szól. Családdal, barátokkal körülvéve, reggelente lustálkodva egy vízparti apartman teraszán, esténként pedig nevetve, proseccoval koccintva egy újabb emlékezetes nap végén. Nincs gyerek logisztika, nincs megbeszélés, nincs „csak még egy e-mail”.

Ez persze utópiának tűnik, de valójában nem is az idő vagy a pénz az igazi akadály, hanem az, hogy elhittük: nyáron is ugyanúgy kell pörögni, mint januárban. A nyárnak másról kellene szólnia. Arról, hogy az ember kipróbálja, amiről mindig is álmodott. Megtanulni szörfözni, elutazni egy ismeretlen helyre, elolvasni tíz könyvet, vagy csak egyszerűen semmit tenni. Mert az élmények nem csak emlékként maradnak meg, hanem töltésként is szolgálnak a következő fárasztó hónapokra.

Én legalábbis simán kibírnék három hónapot a paradicsomban. És talán te is. Szóval idén nyáron próbáljunk meg legalább néhány napra kiszakadni a mókuskerékből. Hátha egyszer nem csak álom marad.