2025.05.16. 07:30
A megfázás nem specializálódik a téli hónapokra, tavasz végén is ledönthet a lábunkról
Hihetetlen, hogy egy teljes évig sikerült megúsznom bármilyen betegséget. Most viszont, amikor a nyár már a küszöbön toporog, a torkom úgy döntött, hogy lángba borul. Persze, sosem jó, ha az ember lebetegedik, de a megújulást hirdető tavaszi hónapokban ez még rosszabbul tud esni.
A manduláim dió méretűek, a fejemet pedig mintha valaki egy légkalapáccsal kopogtatná belülről. Aludni? Ne is kérdezzék. Szerinte aki lebetegedik, az ritkán alszik jól.Olyan, mintha az éjszakai pihenőm egy maratoni köhögőrohamokból és párnával való birkózásból állna.
Fotó: Shutterstock.com /Illusztráció
Kanapén, pokróc alatt
És persze az étvágyam is teljesen eltűnt. Normál esetben bármikor képes vagyok nekiesni egy jó adag rántott húsnak vagy egy szelet csupa csoki tortának (igen, még reggelire is), de most a gondolatától is összerándul a gyomrom. Helyette ott a kedvenc új kínzóeszközöm: a kandírozott gyömbér. Mintha egy tüzes vasat rágcsálnék, de állítólag gyógyít. És, ha ez nem lenne elég, minden falat után egy jó adag citromlevet iszom rá, mert hát a vitaminok csodákra képesek, ugye?
Egyszerűen ironikus, hogy amikor a világ éppen kivirágzik és a madarak boldogan csiripelnek, én úgy érzem magam, mint egy rossz horrorfilm főszereplője. Az emberek a napsütést élvezik, én meg a kanapén heverek egy pokróc alatt, a betegség legjavában. És persze, a forró gőzös inhalálás alatt sem kapok levegőt, mintha valaki épp egy szaunában próbálna megfojtani.
Aki lebetegedik, azt kéretlen jó tanácsokkal „segítik”
A legrosszabb, hogy mindenki jó tanácsokkal bombáz. „Igyál mézes teát!” – mondják. Már megittam annyit, hogy méhészetet nyithatnék. „Pihenj sokat!” – pihennék, ha tudnék aludni. És a kedvencem: „Gyorsan túl leszel rajta.” Hát, remélem, mert a napfény és a fagyi olyan távolinak tűnnek, mint a gyógyulás maga.
