Három a magyar igazság – de reméljük, nem lesz ráadás

Én, aki a Kincsvadászok indulása óta figyelemmel követem a kincskereső kalandokat, lassan már ránézésre, a képi világ árnyalataiból tudom: új epizód vagy ismétlés jön-e. A fényelés, a kameramozgás, még a szereplők ruhájának színei is árulkodnak – és tegnap este már a főcím után legyintettem: „Ez is régi.”

Persze, érdekes újranézni, hogy pár hónappal ezelőtt milyen tárgyak kerültek elő a padlásokról és pincékből. Még mindig csodálkozva nézem, milyen értéket képvisel egy kopott falióra vagy egy gyerekkori játék. De valljuk be: a műsor sava-borsa az, amikor új történetek, új tárgyak és új meglepetések kerülnek a pultokra. Az ismeretlen eredetű relikviák és az eladók személyes sztorijai azok, amik igazán izgalmassá teszik a műsort, úgyhogy imádkozom a TV2 istenségeihez.

Jobban belegondolva, ha már harmadszor nézünk ismétlést, felmerül bennem a kérdés: mi van, ha egyszerűen kifogytak a kincsekből? Lehet, hogy már minden régi varrógép, porcelán figura és bélyeggyűjtemény felbukkant a képernyőn? Talán nekem is fel kellene túrnom a ház minden szegletét – hátha lapul valahol egy régiség, egy relikvia, amit eddig észre sem vettem. Bár ismerve magamat, nálam maximum a kedvenc zoknim régóta keresett párjára bukkannék rá egy elfeledett fiók mélyén… de ki tudja? Talán az is megérne egy ajánlatot.