Shakespeare tudta, mi a szerelem

Gyermekként legtöbben csak a Rómeó és Júlia alaptörténet értjük: két fiatal, akik nem lehetnek egymáséi. Tudjuk, hogy ez szomorú, de nem érezzük igazán. Kell az az élmény, amikor rájövünk: van olyan ember az életben, akinek a hiánya valóban elviselhetetlen. Egy olyan szerelem, amely nélkül az élet csak tragédia lenne. 

Rómeó és Júlia szerelme ma is erőteljes történet

Tiniként ezek az irodalmi művek sokszor csak kötelező olvasmányok. Néha kényszerrel lapozzuk végig őket, nem értve, miért olyan fontosak. Aztán telnek az évek, az ember szíve reped, gyógyul és egy nap újra szembejön ez a történet, és hirtelen már érezzük is. Egyetlen sor is képes könnyeket csalni a szemünkbe, mert a fájdalom ismerős. Én hiszek az igaz szerelemben. 

Hiszem, hogy mindenki meg tudja találni, de sokszor észre sem vesszük, vagy nem merjük elhinni, hogy tényleg létezik. Pedig ott lehet a mindennapokban is, egy pillantásban, egy érintésben, egy búcsú nélküli elköszönésben. Az élet különös és fájdalmas iróniája, hogy azért élünk, hogy boldogok legyünk, és ez a boldogság gyakran a szerelemben rejlik. De ez a boldogság képes a legnagyobb fájdalommá is válni. Remélem, mindenki megtalálja azt a szerelmet, amiért akár meg is halna, vagy amiért még inkább élni akar.