Lehallgatás alatt

Tudom, hogy figyelnek. Nem csak a szomszéd néni, aki még azt is tudja mi történik velem holnap. A telefonom figyel, lehallgat engem. Kezdetben ennek csak apró jelei voltak. Például, amikor az egyik este a párommal egy bútordarab vásárlásáról beszélgettünk, másnap az internetet böngészve lépten-nyomon kanapé reklámokba botlottam. Ekkor lett először gyanús, hogy a telefonom is tisztában van azzal, hogy mit szeretnék vásárolni. Néha már azt éreztem, a készülék belelát a fejembe is. A minap például gondolkodtam rajta, hogy kéne egy új cipő, és „láss csodát” két perccel később a közösségi oldalon szembejött velem egy hirdetés: „Ezeket a cipőket neked tervezték!” szöveggel.

A lehallgatás jó ajánlatokat szül

Ezek után tesztelni kezdtem a rendszert. Fennhangon sorolgattam fel dolgokat, melynek eredményeként a neten jobbnál-jobb ajánlatok tömkelege jelent meg. A következő lépés a védekezés volt, kikapcsoltam a mikrofont, az appok engedélyeit lecsökkentettem, amit a ketyerém nem vett jó néven. A telefon elkezdett gyanúsan viselkedni. Végül bele kellett törődnöm a megváltoztathatatlanba.

Elhatároztam, hogy megpróbálom a hasznomra fordítani a dolgot. Tegnap egész nap azt suttogtam: „Örömmel venném, ha valaki fizetné helyettem a rezsit.” Most kíváncsian várom, mit dob fel a készülék. Amennyiben néhány nap múlva megjelenik egy ajánlat „Ingyenes lakhatás álmai otthonában”, akkor lehet, hogy mégsem annyira rossz ez a megfigyelés.