Társasjátékozással az önfeledt örömért

A játék izgalma teljesen lekötötte a figyelmemet, de karácsony másnapjának késő esti óráiban, alvásra készülve elmerengtem azon, miért is van ekkora ereje a társasjátékozásnak. 

Csodálatos anyanyelvünk igazából meg is adja rá a választ. Abraham Maslow amerikai pszichológus piramisa óta tudjuk, hogy a valahova tartozás egy erős emberi szükséglet, hisz társas lények vagyunk. A gyermeki önfeledtséget felnőttként pedig leginkább játék közben élhetjük át. A legtöbb társasjátékhoz tehát szükség van arra, hogy társakként együttműködjünk, miközben játékos formában tesszük próbára tudásunkat, észjárásunkat, leleményességünket. Szórakozva erősödik a kohézió családtagok, barátok között. Nem véletlen, hogy hosszú órákra bele lehet feledkezni a különféle társasjátékokba, amiben általában szinte minden korosztály részt tud venni.

A társasjátékozás meghittebbé teheti az összejöveteleket

Egy olyan év végén, ahol az egyéni küzdelmek szintjén túl világméretű problémák is sújtják az emberiséget, különösen fontos, hogy hangos nevetések, hatékony kooperációk és lopott egymásra kacsintások tegyék még meghittebbé a családi összejöveteleket. Néha még egy mély beszélgetésnél is többet érhetnek ezek az önfeledt, gyermeki örömöt hozó órák.

Kívánom, hogy minél többen és minél gyakrabban élhessük át a társasjátékozás semmihez sem fogható élményét.